„Bypass-műtét” az olajkúton

A British Petroleum (BP) kezelésében lévő Deepwater Horizon nevű olajkút platformja április 20-én robbant fel. 11 ember meghalt. A platform kiégett, majd elsüllyedt. Odalent, 1500 méteres mélységben az olajvezeték eltört, a sérült csövek okádták a nyersolajat.

A BP több sikertelen kísérlet után új módszert talált ki a kút elfojtására. Ez a „Top Kill” – magyarul talán „csúcsölőnek” lehet nevezni, amely a legjobb módszer egy elszabadult olajkút „meggyilkolására”. A módszer a szívműtéteknél alkalmazott technikára hasonlít leginkább, csakhogy most nem a vérkeringés helyreállítása, hanem éppenséggel az elzárása a cél. A műtőben a bypass azt jelenti, hogy az orvosok kikerülik a sérült ereket, s ezeken a kerülő utakon indítják be a véráramlást. A Top Kill éppen fordítva működik. Robotokkal kikerülő „ereket”, csöveket kapcsolnak a kitörésgátlóhoz a tenger fenekén. Ezeken át nehéz fúróiszapot pumpálnak a kút szívéhez. A fúróiszap mesterséges gyártmány, nagy tömegben ellensúlyként szolgál a kút nyomásának semlegesítésére. Ha a művelet sikerül, akkor az 1500 méter magas iszaposzlop ellenáll az alulról jövő olaj nyomásának – s megszűnik a kitörésgátlón kívül megsérült csövek szivárgása.

A Top Kill itt nem ér véget: gondosan megtervezett „szemetet” pumpálnak a csőrendszerbe, amely eltömíti a vezetékeket. Majd az olajkutat végleg „megölik”: a bypass vezetékeken cementet pumpálnak a rendszerbe – ezáltal a kút végleg kiszenved. (Ami nem jelenti azt, hogy ezt az olajmezőt egy másik pontján nem lehet megfúrni, s ellenőrzött körülmények kitermelni.)

A helyzet azonban roppan kényes – annyira, hogy Barack Obama elnöknek is a nyilvánosság elé kellett állnia. Egy közvélemény-kutatás ugyanis feltárta, hogy a lakosság 60 százaléka szerint a kormányzat nem állt a helyzet magaslatán, tétlenül szemlélte a történteket, mindent a BP-re hagyott, amely viszont sorra kudarcot vallott.

A Mexiói-öbölben bekövetkezett olajszennyezés messze nagyobb annál, mint amilyet 1989-ben az Exxon Valdez tartályhajó okozott Alaszka partjainál. Az olajfolt 110 kilométer szélességben érte el a louisianai partokat, veszélyben vannak a tengeri állatfajok, az élővilág, s a rákhalászat. A bajt tetézi, hogy az előrejelzések szerint az idei tornádó-szezon roppant heves lesz, ami újabb tengeri olajplatformokat fenyeget.

Barack Obama márciusban még engedélyt adott arra, hogy – az Egyesült Államok olajfüggőségének enyhítésére – szélesítsék a tengeri olajfúrások bázisait. Most ennek vége: az elnök felfüggesztette a kísérleti fúrásokat a Mexikói-öbölben, és kétségessé tette, hogy a partok menti olajbányászat ragyogó jövő elé néz. Obama kijelentette: ő és kormánya irányítja az olajömlés okozta válság kezelését – és nem a BP. Azt azonban elismerte, hogy az amerikai kormány nem rendelkezik a hasonló olajkitörések megfékezésére alkalmas technológiával. Viszont lesz ilyen technológia, ha törik, ha szakad.

Órákkal Obama elnök kijelentése előtt lemondott az ásványi anyagok bányászatával foglalkozó hivatal (Minerals Management Service, MMS) vezetője, Elizabeth Birnbaum. Ez a szervezet felelős egyebek között az olajfúrások felügyeletéért, az engedélyek kiadásáért. A hivatalt sok kritika érte, amiért nagyon lazán gyakorolta felügyeleti jogait. Az elnök keresetlen szavakkal „botrányosan közelinek” nevezte az olajtársaságok és a felügyeleti jogokkal megbízott hivatal kapcsolatát, s azt mondta, hogy ezentúl az engedélyezések kérdését különválasztják a biztonsági ügyektől – ez utóbbiakat más szervezet vizsgálja majd.

Az biztos, hogy az „offshore” olajbányászat fordulóponthoz jutott.