Tisza: veszély helyett erőforrás

„Az élő és éltető Tisza” címmel – a Környezet- és Természetvédelmi Napok keretében – konferenciát tartottak Szolnokon. A folyamszabályozás, az árvízvédelem, az egyedülálló élővilág megőrzése, a turisztikai lehetőségek még jobb kihasználása az érintett térségekben egységes rendszert és fellépést igényel.

Dr. Hamar József ökológus hangsúlyozta: kulcskérdés a megfelelő vízminőség, a potenciális szennyezőforrások megszüntetése, a nemzetközi egyeztetés. A szakemberek szerint a készülő Duna-stratégiához kapcsolódóan szükség van a Tiszával kapcsolatos távlati koncepcióra is. Két legnagyobb folyónk a közlekedés kapcsán kelet-európai szinten meghatározó. Ezért is fontos, hogy a tér- és területszerkezet, valamint az ökológiai rendszer egységet képezzen – az ágazati rendszerben ugyanis a források nem a megújulást, hanem csak a túlélést garantálják.

Lovas Attila, a Közép-Tisza-vidéki Környezetvédelmi és Vízügyi Igazgatóság vezetője az árvízvédelmi fejlesztések kapcsán kiemelte, hogy a pályázatokon egy-egy konkrét célra kapnak támogatást. Sokkal inkább egységes, átfogó tervekre és beruházásokra lenne szükség. Hogy ez mennyire fontos a jövőt illetően, arra példa, hogy az eltérő tulajdonviszonyok miatt a mostani árterek szélessége éhol 400 méter, míg máshol 6 kilométer.

Európában is ritka az a tájtörténeti, kulturális és természeti kincs, amely a Tiszát és környezetét jellemzi. A jövőképről dr. Veres Nándor, a Szövetség az Élő Tiszáért Egyesület elnöke elmondta: jelenleg a folyó nem nevezhető erőforrásnak a partmenti települések számára. Megélhetés, hajózás, turisztika helyett ma még sokkal inkább árvízi védekezést, szennyezést és sok más teendőt ad a Tisza. A környezet- és természetvédelemnek a vidékfejlesztésben nem célnak, hanem fontos eszköznek kell lennie.