Obama a BP-nek: Fizetni fogtok!

Ilyen ügy most a Mexikói-öböl vizét elárasztó és egyelőre megfékezhetetlennek látszó olaj. Barack Obama először ült televíziós kamerák elé a híres irodában főműsoridőben, este kilenckor (magyar idő szerint ma hajnali háromkor). Üzenete elsősorban a British Petroleum (BP) vezetőinek szólt: „Kifizettetjük a BP-vel mindazt a kárt, amelyet az olajtársaság okozott”. A BP-nek fel kell állítania egy pénzügyi alapot, amelyből minden érintettet kárpótolnak. Az elszabadult olaj támadás az amerikai partok és az amerikaiak ellen, amely próbára teszi az emberi technológiát is.

Obama bejelentette, hogy még ma fogadja Carl-Henric Svanberget, a BP elnökét és megmondja neki: a vállalat tegyen át minden rendelkezésre álló pénzt, értéket és vagyon arra a számlára, amelyből kárpótolni lehet mindenkit – halászokat, idegenforgalmi üzletembereket, és még hosszú a sor –, akit az olajtársaság súlyos gondatlansága miatt kár ért.

Barack Obama járványhoz hasonlította az olajfoltot és kijelentette: „Harcolni fogunk az olajfolt ellen minden rendelkezésünkre álló eszközzel, tartson bármeddig is”. Obama minden jel szerint bizonyítani akarja, hogy a „főnök” immár kézben tartja a dolgokat, s mindent elintéz. A beszédre a BP semmitmondó közleménnyel válaszolt: konstruktív tárgyalásokra számít a közös cél érdekében.

Az amerikai elnök népszerűsége április 20. óta folyamatosan romlik – ekkor robbant fel és merült el a Mexikói-öbölben a Deepwater Horizon nevű olajfúró platform, megölve 11 munkást. Az eltört csövekből 1500 méter mélységben ömleni kezdett az olaj. Az Egyesült Államok eddigi legnagyobb környezeti katasztrófájáról van szó. Kezdetben úgy gondolták, hogy naponta 15 ezer hordó (2,4 millió liter) olaj kerül a vízbe. Ma már úgy tudják, hogy naponta 35-60 ezer hordó olaj (5,5-9,5 millió liter) árasztja el a Mexikói-öbölt, az amerikai partokat. A halászok nem futhatnak ki a kikötőkből, az osztrigatelepek tönkrementek, az élővilág drámaian pusztul.

Az amerikaiak többsége úgy gondolja, hogy az elnök nem tudja igazán kezelni a súlyos helyzetet. Obama a beszédében szólt arról, hogy még nagyobb hangsúlyt kell helyezni a „tiszta energia” előállítására, ennek módjának felkutatására, s beszélt arról is, hogy a hagyományos energia használata ma már a gazdaságot, a nemzetbiztonságot és a környezetet fenyegeti. De a bejelentés után mindenki elégedetlen: Elnök úr, hogyan kívánja betömni azt az átkozott lyukat? Az amerikaiak erre a kérdésre várták a választ, de nem kapták meg.

Az elnök mondandójából hiányoztak a részletek, ráadásul csak most jelentette be, hogy Ray Mabust, Mississippi állam volt kormányzóját nevezi ki a nemzeti bizottság élére, amely az olajömlés okait vizsgálja. Itt és most azonban senkit sem az okok érdekelnek: két hónapja ömlik az olaj, meg kell állítani és feltakarítani – utána jöhetnek az okok.

A republikánus ellenzék is hevesen kritizálta az elnököt. Michael Steele pártelnök az vetette Obama szemére, hogy politikai előnyt akar húzni az olajkatasztrófából. A képviselőház tagjai a BP-re összpontosítják támadásaikat, s még azt a lehetőséget is felvetették, hogy büntetőjogi perbe vonják a társaságot.

Közben a British Petroleum részvényeinek ára egyre zuhan, a társaság máris dollár milliárdokat veszített. A végén pedig mindenki – Obama, a halászok, a turisták, a partvidéken lakók – hoppon marad, ha nem lesz miből fizetni.