Ilyen állapotban van a kórházba került Dévényi Tibor
origo.hu
Ha ökokuckó nyílik egy nagyváros szívében, oda illik bebújni. Már csak azért is, hogy megtudjuk, mit rejt e megnevezés. Mert a szórólap csak annyit árul el, hogy zöld lesz és élményközpontú. Meg interaktív és ökotudatos. Ráadásul játszóház.
Kép: öko játszóház pécs gyerekek szbadidős foglalkozás tanulsá 2010 07 16 Fotó: Kállai Márton
Nemsokára kezdődik a megnyitó, van már bent egy kislány, nézz körül, bocs, a hátsó ajtón megyünk be, na, hogy tetszik, klassz, ugye? – zúdulnak rám Valkó Kornélia, a pécsi zöldjátszóházat üzemeltető Zöld-Híd Alapítvány projektvezetőjének szavai. S mielőtt megállapíthatnám, hogy kivételesen én vagyok lelassulva, vagy itt pörög gyorsabban a világ, egy aprócska kéz már húz is a sarok felé.
– A turkálós a legjobb játék, gyere, megmutatom! – hopp, a kéz ötéves gazdája, Keresztes Kíra vállig eltűnik egy falban, majd diadalittasan előhúz egy karácsonyfadíszt. A mellette lévő üregből toboz kerül elő. Értem már: a hatalmas, lyukakkal tarkított zsákbamacskatábla azt szemlélteti, hogy mindennek megvan a természetes párja.
– Még én is találtam érdekességeket. Ott van például az a takarékos csaptelep: levegőt kever a vízhez, felére csökkentve a vízfelhasználást! – mutatja lelkesen a szerkezetet Kíra nagymamája, Klotz Istvánné. Én azonban hiszem, ha látom: megnyitom a csapcsodát és a mellette lévő hagyományos csapot is. S mialatt beszélgetünk, a hír igaznak bizonyul: az új szerkezet alatti átlátszó tartályba fele annyi víz csobogott.
Haladok tovább a kuckóban, Valkó Kornélia lelkesen magyaráz: a fekete színű a hulladékos sarok, a rózsaszínű a fogyasztásé, a narancssárga részlegen az energiához kapcsolódó játékok kaptak helyet, a kékben a víz, a zöldben pedig a természet. A játékok berregnek, világítanak, forognak. Mindennel aktívan tenni kell valamit ahhoz, hogy működésbe lépjen. Van klasszikus memóriajáték óriáskivitelben, társas, mely a fél termet beteríti, napelemmel működő helikopter, faépítők és kreatív kézműves eszközök.
– A játékaink négy és tíz év közötti gyermekek számára készültek. Ha ezeken keresztül csöpögtetjük fejükbe az ökotudatos gondolkodást, talán célba is találunk, és felnőttként is környezettudatosan élnek majd.
Az ökológiai lábnyomot például biztos nem a hóban fogják keresni. Megértik, hogy a kifejezés az életvite-lükkel kizsákmányolt terület nagyságát jelenti és tudják, hogy nem kellene meghaladnia fejenként a két hektárt. Talán fejcsóválva gondolnak vissza 2010-re, mikor az amerikaiaké elérte a tízet. Mosogatni se folyóvízben fognak, hacsak nem tanulják meg időközben egy vendéglátó-ipari képzés kapcsán, hogy úgy sokkal higiénikusabb.
Bajban lesznek velük a multivilág haramiái is, mert tudatos fogyasztóként vásárolnak. Eszük ágában sem lesz eperturmixért ácsingózni a Mekiben, mert felrémlik nekik a riasztóan hosszú felsorolás a mesterséges összetevőiről. A chipset egyenesen gyűlölni fogják, amiért a zacskó műanyag és alumíniumrétegei úgy össze vannak préselve, hogy képtelenség szelektíven gyűjteni a hulladékát. A dobozos kóláért pedig hülyék lennének pénzt adni, hisz árának nyolcvan százaléka a környezetszennyező technológiával előállított csomagolás. Talán nehezebben dobják majd el a szemetet is, mert a játékokon keresztül megjegyzik, hogy még egy papír zsebkendő lebomlása is egy hónap, a műanyagoké pedig fajtától függően legalább száz, de lehet, hogy ezer év.
Tízéves korhatár ide vagy oda, az energiasarokban még szívesen kipróbálnám, hány háztartási eszköz együttes működése veri ki a biztosítékot. Ezt azonban kis híján én is megteszem: a megnyitóünnepség hamarosan kezdődik, Kornélia türelmetlen. Indulok hát, de előtte a csaptelep pontos nevét még megkérdezem.
origo.hu
borsonline.hu
life.hu
hirtv.hu
haon.hu
origo.hu
mindmegette.hu
vg.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu
origo.hu