Mi történt 2010-ben?
Mit hozott az 2010 a környezetvédelem terén? Annak ellenére, hogy szomorúságot is – a sikertelen koppenhágai klímacsúcs és minden idők egyik legsúlyosabb olajkatasztrófája miatt –, jó év volt a tigrisek és vadon élő állatok számára.
A koppenhágai sikertelenség a környezetvédelmi mozgalmak számára káoszt hozott, mivel nem történtek konkrét kormányzati lépések a károsanyag-kibocsátás csökkentésének érdekében. A civil erők így az üzleti és a magánszférát célozták meg a csökkentés elősegítése érdekében.
Az év eleji „Climategate” botrány árnyat vetett 2010-re: leveleket loptak el a Kelet-Anglia Egyetemről, ami a klímaváltozás bizonyítékait eltúlzó tudósok elleni vádelemeléshez vezetett. Phil Jones professzort végül felmentették, de három vizsgálat kellett a nevének tisztázáshoz, az egyetemet pedig megfeddték alaptalan információk terjesztése miatt.
Áprilisban szembesült a világ minden idők egyik legnagyobb környezeti katasztrófájával: a Mexikói-öbölben felrobbant a Deepwater Horizon fúrótorony, megölve 11 munkást, s mintegy három hónapon keresztül folyamatosan ömlött az olaj az óceánba. A torony tulajdonosát, a British Petrolt több milliárd dollárra büntették – azt azonban senki nem tudja, hogy a természetben okozott károk valaha rendbehozhatóak-e.
2010 a Tigrisek Éve volt. Az állatok védelmében összehívott csúcstalálkozón döntöttek a tigrisek védelmére szánt 65 milliárd forintnyi segélyről, s elhatározták, hogy a veszélyeztetett állatfaj vadonban élő egyedeinek számát 2020-ig megduplázzák. A Nagoyában tartott ENSZ-találkozón Japán jóval segítőkészebbnek bizonyult, mint a korábban. A megállapodás szerint 2020-ig nem csak a tigrisek egyedszámának növekedését tűzték ki célul, de a vadon élő állatok pusztulásának mintegy felére csökkentését, valamint a védett területek 10-ről 17 százalékra növelését.
Az év végén megrendezett cancúni klímacsúcs eredményesebbnek bizonyult, mint az egy évvel korábbi koppenhágai találkozó. A nemzetek kormányai kompromisszumképesebbnek és előremutatóbbnak bizonyultak, így a konferencia néhány jelentősebb lépéssel zárult. A legfontosabb eredmény a további szén-dioxid kibocsátás csökkentése szükségességének formális elismerése, miszerint valamennyi országnak csökkentetni kell kibocsátásait – így az eddig a Kiotói Egyezményt nem ratifikáló Egyesült Államoknak és a nagykibocsátó fejlődő országoknak is.
Létrehozták a fejlődő országok klímaváltozással kapcsolatos tevékenységét támogató pénzügyi alapot, mellyel a megerősítették a már tavaly kimondott finanszírozási elveket: 2010 és 2012 között a fejlett országok 30 milliárd dollárral támogatják a fejlődő országok kibocsátás-csökkentési és adaptációs törekvéseit – mely összeget aztán 2020-ig évi 100 milliárd dollárra növelik. A Cancúnban született megállapodás elegendő lehet ahhoz, hogy lökést adjon a jövő évi tárgyalásoknak, melyek az év végére Durbanben elvezethetnek egy új, jogilag is kötelező érvényű, átfogó nemzetközi megállapodáshoz.
