Kerek erdő a szeméttelepen

Szemmel láthatóan rendezett a falu. Mindig jóleső érzéssel autózom át rajta, ha arra visz az utam. Nemcsak a porták takarosak, hanem a közintézmények is. Messziről kimagaslik a harangláb, melyet pár éve építettek a lokálpatrióták. A helyi ügyek egyik mozgatója Szabó István, akit nemcsak faluszépítőként övez megbecsülés, hanem polgárőrként is. Egyesületük éppen most ünnepli húszéves jubileumát.

Hogy nem kifejezetten a polgárőrök feladata az erdősítés, azt nem kell mondanom. Most mégis vállalták, hogy a régóta használaton kívüli, a természetnek visszaadott félhektárnyi szeméttelepre erdőt varázsolnak.

– A megyei polgárőrség pályázatára nyújtottuk be a fásítási tervet, nyertünk is vele ötvenezer forintot – újságolja Szabó István, akit természetesen a faluhatárban találok meg az akció napján. – Amennyiben erdőként hasznosítjuk a területet, azzal a település csak jól jár. Néhány esztendeje megtörtént a rekultiváció. Igen kötött a talajszerkezet, ezért gépi erőre is szükség van, csak a felszántott barázdákba tudjuk elültetni a facsemetéket.

Traktorzúgás nyomja el beszélgetésünket, majd amikor elhalad a gépmonstrum, a főpolgárőr arról mesél, hogy járőrözése során sűrűn fülön csípi az illegális szemetelőket. Egyikük például a távoli Dabasról autózott a felső-kiskunsági buckák közé, hogy ott szabaduljon meg a hulladékkal teli fekete zsákjaitól, majd amikor lebukott, mielőtt a feljelentésre terelődött volna a szó, gyorsan elinalt.

A fűvel benőtt szeméttelepen nagy a nyüzsgés, szaporodnak a facsemetékkel teli sorok. Nem árt a szakmai felügyelet sem, amelyet egy tapasztalt falubeli lát el.

– Erdőnek akácot és szürkenyárt ültetünk vegyesen, körbe gledícsia (lepényfa) kerül, a laposabb részre pedig nemesnyár – sorolja Németh Imre nyugdíjas erdész, aki negyven évig dolgozott a környéken. – Segítettem az ültetési anyag beszerzésében, szerencsére adtak egy kis kedvezményt is, máskülönben nem biztos, hogy elég lett volna a pályázati pénz.

Igen erősen fúj a szél, összébb húzom magamon a kabátot. Ha majd megerősödik az erdő, változik a helyzet, mivel kiváló szélfogó lesz belőle, megvédi a falu nyugati oldalát a légáramlatoktól. Ilyesmire persze nem is gondolnak a terepen tüsténkedők.

– Én természetesnek veszem, hogy itt vagyok – jelenti ki Fehér István alpolgármester, miközben kiszáll a traktorjából, merthogy mezőgazdasági vállalkozóként ilyesfajta „üléseken” is gyakorlott. – Nem könnyű mozgósítani a lakosságot közösségi munkára, de azért kialakult már egy állandó mag, akikre mindig lehet számítani.

Közéjük tartozik Herczeg László karbantartó, aki polgárőrként is önkéntes alapon járőrözik. Meséli, hogy többször részt vett már helikopteres légi felderítésen, feltérképezték a könyék illegális szeméttelepeit. Hat társával együtt segédkeznek a faültetésben, amit egyáltalán nem tart megerőltető munkának. Hasonlóan vélekedik Lázár Istvánné is. Huszonkét évig volt dadus a helyi óvodában. Férje polgárőr, vele tartott hát. Egyébként nem először vesz részt ilyen akcióban.

A fogvacogtató hideg ellenére a brigád jókedvű, egymás ugratására is futja erejükből. Ebben bizonyára nem a gőzölgő tea, hanem a forralt bor „segít” inkább. Kecskepörkölt várja őket ebédre, aztán addig folytatják az ültetést, amíg rájuk nem esteledik.

Erdő kerekedik a szeméttelepen – miközben tovább erősödik a kötelék egy tucatnyi falulakó közt.