Mi lesz veled, német atom?

Leginkább természetesen a döntés vesztesei, a Német¬ország energiaigényének 22-23 százalékát kielégítő atomerőművek tulajdonosai ágálnak. Vélhető azonban, hogy csupán szélmalomharcot vívnak, mert Angela Merkel ugyancsak elszántnak látszik: Németországban egy bő évtized múltán véget ér az atomkorszak. Pontosabban már el is kezdődött a vég: az egyik erőművet még a japán atomkatasztrófa előtt bezárták, hét reaktor működését pedig menten az eseményt követően felfüggesztették. Most ezek végleges bezárásáról döntöttek, megtoldva további hattal, amire 2021-ben tesznek lakatot, a rákövetkező évben pedig az energiaellátás biztonsága érdekében még megtartott maradék háromnak is befellegzik.

De miért ez a sietség? Vagy talán helyesebb kifejezéssel: kapkodás? Hiszen éppen az a német kormány döntött most a bezárás mellett, amely tavaly késő ősszel változtatta meg elődje, a szociáldemokrata–zöld kormányzat évtizeddel korábbi, szintén 2022-es határidejű döntését az atomerőművek bezárásáról.

A kézenfekvő válasz az volna, hogy a fukusimai katasztrófa késztette átgondolásra a német vezetést. Ez igaz lehet, ám az is valószínűsíthető, hogy csak közvetve. Az igazi ok a német belpolitikában keresendő. Az elmúlt hetekben tartományi választásokon szenvedett vereséget a kereszténydemokrata–liberális koalíció, s tört előre soha nem tapasztalt arányban a zöldpárt.

Merkel vélhetően egy majdani nagyarányú vereség elől menekült előre engedve az atomerőmű-ellenes német közhangulatnak. Döntése tehát, amelyet energetikai szakemberek mellett-helyett egy politikusokból, tudósokból, környezetvédőkből, teológusokból álló testület készített elő, inkább mondható politikainak, mint szakmainak. Egy azonban biztos: Merkel számára ez volt az utolsó tánclépés az energiaforrások között. Ha újra az atomerőművek mellé állna, az egyenlő volna a nevetségessé válással, aminek rokonértelmű kifejezése a politikai halál.

A kérdés most már az, hogy bejön-e a kancellár számítása. Át lehet-e állni az említett idő alatt a megújuló és a fosszilis energiára, ráadásul új távvezetékeket építeni? S megértetni a választópolgárokkal, hogy az áram árának átmeneti növekedése éppen az ő atomerőmű-ellenes fellépésüknek a következménye.

A franciák egyenesen a német energiaipar összeomlásával riogatnak. Ne feledjük azonban, hogy ami a németeknek rossz lehet, az nekik üzlet: a világ második legnagyobb nukleáris hatalmaként szívesen adnak el a fölöslegükből. Mint ahogy adnak el már most is az egyetlen atomerőművüket a kinyitás előtt bezáró osztrákoknak, és vélhetően fognak az öt meglévő atomerőművüket szintén bezáró svájciaknak.

Érveik azért a bezárás mellett érvelőknek is vannak. Nemcsak környezetiek, hanem gazdaságiak is. Leginkább az, hogy előbb vagy utóbb a világ úgyis át fog állni a megújuló energiára, és aki ebben előbb lép, az óriási előnyre tehet szert. Föltéve persze, ha nem szakad bele. Hogy így lesz vagy sem, nos, ez fog eldőlni a következő évtizedben.