Mi tud a vízi tepsi?

Több mint kétszáz éve, 1801-ben fedezte föl egy osztrák botanikus az Amazonas vidékén ezt a különleges, a folyó holtágaiban élő vízinövényt. Ötven év múltán virágzott először Európában, mégpedig egy Londonhoz közeli főúri kastély üvegházában, és – az akkor uralkodó, Viktória királynő tiszteletére – a Victoria amazonica nevet kapta. Ennek hírére sorra épültek Európa botanikus kertjeiben a speciális üvegházak – kifejezetten e növény számára. A fővárosi Fűvészkertbe – ahol felvételünk is készült – 1893-ban került, mégpedig Kassáról. Addigra épült föl a Viktória-ház, és az odatelepített tündérrózsa virágzásában 1894-ben gyönyörködhetett először a nagyközönség.

Az Amazonas-vidéki indiánok vízi tepsinek nevezik ezt az évelő növényt – utalva a hatalmas, két-három méteres átmérőjű, 4-5 centiméter magasan visszahajló szélű levelére. Az amazóniai tündérrózsa levelének szerkezete azonban – a méretétől eltekintve is – a növényvilág egyik csodája. Noha a levélnek pereme van, az esővíz mégis lefolyik a „tálról” a felületen található réseken, hogy az ott álló víz ne akadályozza a növény légzését. De ami még ámulatba ejtőbb, az a levélerezet, amitől olyan különlegesen szilárd a levél. A sűrűn elágazó, több centiméter vastag erezet egy gótikus katedrális mennyezetboltozatára emlékeztet – látványában és szerkezeti fölépítésében egyaránt.

Virágzása sem mindennapi esemény. A víz színe fölé emelkedő, 20–40 centiméter átmérőjű virágai még nyílásuk előtt erőteljes ananászillatot árasztanak, ezzel csalogatva a rovarokat. A csoda naplemente után kezdődik: ekkor nyílnak a hófehér virágok és másnap hajnalban összecsukódnak.