Esőre vár a fél kontinens

Az Ínség-szikla megjelenése a fővárosi Duna-szakaszon nem sok jót jelent. Eleink szerint ha kibukkan a kő, akkor nem lesz elég termés, azaz élelmiszer. Reméljük, nem igazolódik a régi mondás, de esély van rá, hogy bejön. A földekre nagyjából augusztus eleje óta nem hullott megfelelő mennyiségű csapadék. Az elmúlt napok némi esőhullása ne tévesszen meg senkit! Többnapos, jelentős esőre lenne szükség, hogy valami pótlódjon a hiányzó vízből. Aztán jó lenne vagy 10-20 centi hó, mire jön a nagyobb hideg. Ez a növénytermesztők óhaja. De nézzük a részleteket!

Jól tette, aki eltette. Ráfázhat, aki kivárt. Mindkét állítás igaz lehet a hazai gabonatermesztőkre. A Duna hajózhatatlansága hozta felszínre, de a szárazságtól függetlenül is látnia kell a szakembereknek: a magyar gabonatermés nagy részét egyre nehezebb lesz eladni. Főként a búzáról, árpáról van szó, de a kukoricapiacra is egyre több résztvevő lép be. Ma nem hiányzik a külpiacról a magyar gabona. Van helyette román, szerb, ukrán, hogy csak a szomszédjainkat említsük.

Ma nem csak a veszteglő uszályok miatt nem megy a magyar gabona. Augusztusban, szeptemberben és októberben sem ment igazán. A statisztikák szerint fele annyi termény hagyta el a magyar területet, mint egy éve, holott jó 7,5 millió tonnányi gabona, olajos mag vár külföldi vevőre, ennyi „felesleg” termett az idén itthon, s ebből nem sokat adtak el eddig. Ezt Pótsa Zsófiától, a Gabonaszövetség főtitkárától tudjuk, aki szerint június óta vasúton is fele annyi ment ki, mint egy éve. A Dunán még kevesebb, és ennek nem a hajózhatatlanság az igazi oka. A termelők úgy vélték, hogy a szinte rekordot jelentő tonnánkénti 50 ezer forintos ár lesz még magasabb is. Aztán hiába csökkent ez a szám, a termelők alig mozdultak. Az ok egyszerű: raktár van, pénz van, érdemes várni. Akár tavaszig is. A forint mélyrepülése is a malmukra hajtja a vizet: nem mindegy, hogy a külföldi vevő által fizetett egy euró 310 vagy 280 forintot ér itthon. Ennek megfelelően nincs, ami arra szorítsa a termelőket, hogy gyorsan megszabaduljanak terményüktől. Hogy bejön-e számításuk, még kérdéses.

Az viszont biztos, hogy a vasút átvette az uszályok szerepét, legalábbis részben: ahogy csökkent a Duna vízszintje, úgy nőtt a vasúton kivitt termény mennyisége. Míg augusztus-szeptemberben is csak 40 ezer tonnányi gabona robogott síneken kifelé az országból, addig októberben már 105, novemberben pedig már csaknem 150 ezer tonna. A gond ezzel csak az, hogy míg egy tonna vízen fuvarozott áru 30 euróért jut el a nyugat-európai kikötőkig, addig vasúton 40-50, esetleg 60 euróért.
Hogy mi lesz a 7,5 millió tonna terménnyel? Pótsa Zsófia szerint még nincs baj: volt időszak, hogy havi 600–800 ezer tonnát is sikerült exportálni egy hónap alatt vonaton, hajón, kamionnal. A normális, átlagos fuvar azonban 300-400 ezer tonna, aminek nagyjából a fele megy ki a folyókon.

Kózca Zsolt, a Cargill Magyarország Zrt. elnök-vezérigazgatója szerint különleges ez a szezon: az év utolsó hónapjaiban sem indult el az export, holott van bőven termény és az árak is jók. Így vélhetően áttevődik a külkereskedelem 2012 első hónapjaira. Ez lehet jó is: a termelők a mostaninál is magasabb árakat érhetnek el. Az árak alakulásában meghatározó a forint gyengülése, erősödése.

Az elmúlt hetekben a nemzetközi piacokon esett a gabonafélék, a kukorica ára, de ez a forint gyengülése miatt itthon nem igazán volt érezhető. Az aszály miatt nagyon kérdéses az elvetett gabona sorsa, minősége, vagyis a következő évi termés. Emiatt is lehet, hogy jó, ha marad itthon raktáron bőven búza, kukorica, repce. Mert most ugyan a román és a szerb, ukrán gabona átvette a magyar szerepét a közeli piacokon, de náluk is hasonló aszály van. Ők most eladják a terményt, mi a Duna alacsony vízállása miatt nem igazán szállítunk, de lehet, hogy tavasszal a többiek már nem tudnak annyit exportálni, s akkor mi léphetünk színre.

Ugyanakkor hasonló esélye van annak, hogy vesztenek azok, akik kivártak: február végére, március elejére megállapodhatunk az IMF-fel, az unióval, így valószínűsíthető, hogy a forint erősödik, s akkor a mostani árak is lejjebb mennek. A kukorica tonnája akár 33-35 ezer forint is lehet a mostani 47 ezer forint körüli helyett. Még kedvezőbb lehet a helyzet, ha esik elég eső, lesz hó, azaz a gabona jobb termést hoz a most vártnál. Ebben az esetben egy nagyobb értékesítési hullám indulhat el, ami szintén áresést okoz – vélekedik Kócza Zsolt.

Szakértők szerint a következő tíz napban nem lesz jelentősebb eső a környéken. Ahhoz, hogy legnagyobb folyónk vízszintje jelentősen emelkedjen, több hétig is várni kell. Nemcsak eső kell, hanem folyamatos csapadékpótlás. Ugyanis jelenleg a német, osztrák, szlovák hegyi víztározók is üresek. Előbb azokat fogják feltölteni, majd csak utána eresztik tova a felesleget. Vagyis folyóink csak ezt követően kaphatnak nagyobb mennyiségben vizet. Feltéve, ha ilyen enyhe marad a tél, mert mint tudjuk, a fagyott víz nem folyik. Márpedig ha a csapadék hóként hull alá az égből, és a hegyekben meg is marad, akkor nem lesz mi lefolyjon a patakokba, aztán a Dunába.

A Fővárosi Vízművek szerint csökkent a kutakban a hozam és más rétegekből is kerül beléjük víz, ezért biztonsági okból szükségessé válhat a klórszint emelése és az ultraviola fénnyel történő fertőtlenítés. A szakértők a szokásosnál gyakrabban ellenőrzik a minőséget. A lakosságnak vízkorlátozásra biztosan nem kell számítania.

Bezzeg a bajok tetőznek!
Szerbiában és Boszniában a vízerőművek nem képesek elég áramot termelni a folyók alacsony vízállása miatt. Ha nem hull kellő mennyiségű csapadék a következő napokban, az erőműveket le kell állítani, és a bizonytalan importra kell átállni. Szerbia folyóinak hozama nem volt ilyen alacsony 1926 óta.

Románia is hasonló helyzetben van. A cernavodai atomerőműnél mára annyira alacsony a Duna hozama, hogy alig tudják biztosítani a két reaktor hűtését. Ha a vízszint tovább csökken, le kell állítani a reaktorokat. Az erőmű adja az ország villanyáramának 25 százalékát. Másik 30 százalékot vízi erővel állítanak elő – ám a tározók a kapacitásuk alig több mint felét tárolják. Jövőre vagy az energiaárak, vagy a szén-dioxid-kibocsátás elszabadulása jósolható.

Bulgáriában 1941 óta nem mértek a mostanihoz hasonló vízállást a Dunán. A hajózás a folyó 14 szakaszán vált lehetetlenné. Az országot a Dunán Romániával – s így az Európai Unióval – összekötő kompok leállítása is valószínű, a fuvarozók és kereskedők nagy bosszúságára.

A Balkánon néhol már az ivóvízellátást is korlátozni kellett. Szarajevóban és más bosnyák városokban éjszaka semmi nem folyik a csapokból. Romániában, Abrudbányán reggel és este három-három óra hosszat kering víz a hálózatban. A balkáni folyókban hadihajók és bombák is megjelentek – persze nem maiak, még a második világháborúban kerültek a mederbe. Az előbbieket gyorsan igyekeznek szétszedni és eladni a vállalkozó kedvű csónakosok, utóbbiak a tűzszerészeknek jelentenek nagy kihívást.