Szomjazhat a tuja is

Mélyreható gyökérzete miatt a szőlő még bírja a megpróbáltatásokat, hasonlóan a mélyebben gyökeresedő gyümölcsültetvényekhez. Ám a kis gyökérzetű és sekélyen gyökeresedő alanyokon álló intenzív gyümölcsösökben, fiatal telepítéseknél már sokkal nagyobb a kiszáradás veszélye, itt életmentő hatású a mesterséges öntözés.

Az igaz, hogy a lombhullással, a nyugalmi időszak beköszöntével lassul a fák, bokrok élettevékenysége, azonban meg nem szűnik, így még ilyen állapotukban is igényelnek némi víz- és tápanyag-utánpótlást. Ezért ajánlják a szakemberek, hogy az ültetvények tulajdonosai fordítsanak fokozott figyelmet a talajmunkákra, lazítsák föl a sorközöket, hogy ha végre jön egy kis eső (hó), az jól hasznosuljon. Viszont a fiatal telepítések (legyen az szőlő vagy gyümölcsös) igen kiszolgáltatottak az aszálynak, hiszen a kis felületű, csonkolt gyökereiken át csak a talajfelszínhez közeli zónából tudnak nedvességhez jutni, így az öntözés számukra a túlélés föltétele.

Más a helyzet azokban a díszkertekben, ahol örökzöldek is vannak. Ezek a növények – a hideg hatására – szintén csökkentik ugyan az életműködésüket, de korántsem annyira, mint a lombhullató fák és cserjék. Ha azonban derült és enyhe a télidő (mint mostanság gyakori), akkor mondhatni teljes gőzzel asszimilálnak, párologtatnak, amihez pedig vízre és benne oldott tápanyagokra van szükségük. Ha ez nincs, a kiszáradás, pusztulás veszélye megsokszorozódik, így öntözésük elengedhetetlen.

De ha már itt tartunk: az erős fagyok is próbára tehetik az örökzöldeket. Ugyanis ha a fagyott földből a növények nem képesek vizet fölvenni, akkor a párologtatás vízvesztesége miatt – különösen napos, szeles időben – a növény kiszáradhat. A bajt a talaj takarásával, az örökzöldek téli öntözésével előzhetjük meg. A vízpótlást kis adagokban, fagymentes napokon végezzük, havonta egy-két alkalommal.