Ülőfáról ügyelnek

A sokat szidott szarka vagy szajkó is képes segíteni a földművesen, hát még a fecske, az ökörszem vagy a cinke – de ugyanez mondható el a vércsékről és az ölyvekről is, hazánk leggyakoribb ragadozó madarairól. Ott üldögélnek a mezőn felejtett karókon, ágasokon, kiszáradt facsonkokon. De ma már nem csak azokon, ugyanis nálunk is egyre szaporodnak a T betűt formázó ülőfák, amiket a gondos és előrelátó gazda helyez ki a földjeire, hogy megkönnyítse az ölyvek dolgát.

Az ölyv – az egész évben nálunk levő egerésző, valamint a télen hozzánk látogató gatyás ölyv – ugyanis a magasból lesi az áldozatát: a gazdáknak oly sok kárt okozó pockokat, egereket, patkányokat. Ha bőséges az egérszaporulat, naponta akár harmincat-negyvenet is megeszik belőlük – egy fiókát nevelő pár tekintélyes terület egérmentesítésére képes. Az élőhely beszűkülése miatt egész Európában, így hazánkban is lecsökkent a számuk (öt-tízezer párról tudunk). Megfogyatkoztak a fészkelő- és a figyelőhelyek, így a T-fák ma már szinte nélkülözhetetlenek.

Lehet persze irtani a rágcsálókat másképp is, mondjuk vegyszerekkel, de az egyrészt drága, másrészt károsítja a természetet. Ezért is támogatják sok országban a rágcsálómentesítés természetes módszereit. Nálunk is adott a lehetőség különféle anyagi juttatások igénybevételére: uniós pénzt kaphatnak azok a gazdák, akik például ülőfákat állítanak a földjeikre. A szakemberek hektáronként általában két darab felállítását javasolják, amiért tizenhat euróra lehet pályázni (közelebbi információk ITT találhatók).