Párban terem

A téli időszakban a kertészetek előszeretettel kínálják különleges, bogyós termésű, örökzöld növényeiket, melyeket erikákkal, dérbabérokkal vegyesen a téli balkonládákba, cserepekbe ültethetünk. Az egyik legkedveltebb ilyen dísz a mirtuszhanga vagy fajdbogyó, melynek kúszó és bokrosodó fajtái is léteznek. A kúszó fajdbogyó (Gaultheria procumbens) sötét, fényes levelű, alig 15 centiméterre megnövő változat. Nyáron hozza apró, fehér virágait, igazi pompáját azonban a télen megjelenő mutatós, bordó bogyóival éri el. Ha magasabb növényeket és a piros mellett fehér, valamint rózsaszín bogyót is szeretnénk, akkor a tűzföldi mirtuszhangát (Gaultheria mucronata) válasszuk.

Mivel a mirtuszhanga az erikafélék családjába tartozik, környezeti igénye is ahhoz hasonló. Félárnyékos helyet, párás levegőt, és főleg: savanyú talajt kíván. Fűtött szobában nem tartható, mivel igényli a hideget (ha a fagyot nem is). Öntözzük rendszeresen, hogy a földje mindig nyirkos legyen (fagyos időszakban kevesebb vízzel is beéri). Levele és termése is mérgező, ezért a gyermekektől tartsuk távol, télen a nagy fagyok ellen pedig takarjuk a tövét.

A bogyók igen változatos színűek, a fehértől a rózsaszín változatos árnyalatain keresztül egészen a pirosig terjed a skála. Ahhoz, hogy a mirtuszhangák télen is bő bogyóterméssel szolgáljanak, párosítani kell a hím és női példányokat. Ugyanis a nőnemű növény csak hímnemű mellett terem, ez utóbbiak bogyót nem, csak virágot hoznak. A balkonládába ezért célszerű három nő ivarú fajdbogyó mellé egy hímet is ültetni.