Cápák uszony nélkül

A túlhalászatról van szó, amely már-már a Föld élővilágának egyensúlyát veszélyezteti, tudtuk meg Rodics Katalintól, a szervezet illetékes kampányfelelősétől. A világ tengereiből több halat vett már ki az ember, mint amennyit szabad lett volna, ezért az állomány 75-80 százaléka veszélyben van. Leghelyesebb az volna, ha bizonyos fajok tengeri halászatát néhány évre teljesen leállítanák. Ehelyett minden eddiginél nagyobb mértékben folytatódik a vizek kirablása.

Hogy ez ne legyen így, a Greenpeace aktivistái az elmúlt napokban a hollandiai Ijmuiden kikötőjében megakadályozták a német lobogó alatt hajózó Maartje Theadora mélytengeri fenékkotró hálós halászhajó, egy valóságos úszó konzervgyár kifutását. Nem túlzás a kifejezés az úszó alkalmatosságra, hiszen az nemcsak napi 200 tonna hal kifogására képes, hanem annak feldolgozására is. Ez Európa egyik leghatékonyabb halászhajója, amely a legmodernebb technológiát alkalmazza, egyebek mellett műholdas összeköttetése révén keresi meg a halrajokat. A halászat fenékkotró hálókkal egyébként azért is megengedhetetlen, mert gyakorlatilag legyalulja a tenger fenekét és mindent kifog, ami él – felborítva ezzel az ottani élővilág bonyolult egyensúlyát. Az ilyen hajók már ezzel is szörnyű pusztítást végeznek, ám ezt még fokozzák azzal, hogy azokat a tengeri élőlényeket, amelyekre nincs szükségük, néha a zsákmány felét is, visszadobják a vízbe – immár elpusztult állapotban. Ha pedig cápák akadnak a hálójukba, azoknak csak az uszonyát vágják le, s a még élő állatot engedik a tengerbe, amelyek aztán kínok között vergődve pusztulnak el. Miközben a szárazföldön a tyúkketrec méretére is odafigyelnek…

S mindehhez mi közünk van nekünk, tenger és halászflotta nélküli országnak? – kérdeztük Rodics Katalint. Nagyon is sok. Egyrészt, a támogatást abból a pénzből kapják a halászati cégek, amelyet mi is befizetünk a közös kasszába. Másrészt pedig, ha sikerülne visszaszorítani a tengerek mértéktelen kizsákmányolását, akkor felértékelődhetne a magyarországi édesvízi halgazdálkodás, amely egyébként tekintettel van természetvédelmi szempontokra is. Halastavaink ugyanis egyben vizes élőhelyek is, nádassal, mocsárral, amelyek nemcsak a haszonhalnak, hanem egyéb állatoknak is élőhelyet nyújtanak, hozzájárulva ezzel az élővilág egyensúlyának fennmaradásához. Európa e tekintetben példát vehet tőlünk.