Dolmányos dúvad

A szürke varjú a nagyobb, nálunk általánosan elterjedt, télen is itt marad. Hazánkban – szemben az öt-nyolcezer párra becsült vetési varjúval – mintegy hatvan-hetvenezer dolmányos pár költ. A tiszta fekete vetési varjútól abban tér el, hogy csak a feje, a nyaka elülső része, a farka és a szárnyai feketék, a többi része világos hamuszürke. Szétszórt, laza csapatokban jár, gyakran a vetési varjak közé vegyül, de azokkal sohasem éjszakázik együtt. Rendkívül éber, vigyázó madár. Gyakorlatilag mindenevő. Tavasszal a friss szántásokon pajorokat, rovarokat szedeget, a madárfészekből elrabolja a tojásokat, fiókákat, elkapja a fiatal nyulat, a vízparton a békát, a sekély vízben a kisebb halat. Ősszel egerészik, de rájár a gyümölcsre, az érő kukoricára is. Hangja rekedt károgás, érdesebb, mint a vetési varjúé.

A debreceni egyetem kutatásai szerint egyre több kálomista varjú költözik a váro¬sokba, mert rájöttek, hogy ott több az élelem, mint a mezőn, s a házak között vadászni se lehet rájuk. Intelligenciájukat mi sem bizonyítja jobban, mint hogy a megjelölt dolmányos varjak közül a környéken egyetlenegyet se lőttek le a vadászok – vagyis a városi varjú ki se teszi a lábát a cívisvárosból.