Északról menekültek

Sok madár – mintegy megszokásból – már a tél kezdetével leereszkedett a Kárpátok hegyeiből az alacsonyabban fekvő tájakra, mostanság azonban a vonulási hullám fölerősödött. Csapatostól érkeznek hozzánk a rigófélék, köztük legnagyobb számban a fenyőrigó, de jönnek a szőlőrigók és a léprigók is. A pintyfélék közül pedig az északi süvöltő tűnik föl sok helyütt – tudtuk meg Kincses Lászlótól, a Magyar Madártani és Természetvédelmi Egyesület munkatársától, aki hírt adott lapunknak a ritka északi búvár, valamint a kékes rétihéja érkezéséről is. Rajtuk kívül a délre húzódó darvakkal és vadlibákkal is találkozhat ezekben a napokban a határjáró ember.

A süvöltő szemrevaló kis madár, különösen, ami a hímet illeti. Szárnya és farka fényes fekete, dolmánya hamuszürke, melle és hasa hajnalpiros. A tojó már szürkébb; minden színe kevésbé élénk. Csőre kurta és igen vastag, csúcsán kampósan hajlik. A magas hegyek fenyveseiben a fészekalja öt kicsi zöldeskék tojás. Mindennapi táplálékát bogyók és magvak alkotják, csúnya szokása, hogy kora tavasszal rákap a fák (gyümölcsfák) zsenge rügyeire is.

A süvöltő hímek abban is kitűnnek, hogy született énekművészek is akadnak köztük. Alfred Brehm, a neves német zoológus lejegyezte, hogy szűkebb hazája, Türingia erdeiben az állatkereskedők évente több száz fiatal madarat szedtek ki a fészkükből, zártak kalitkába és tanítottak meg fütyülni, azaz „süvölteni” – ahogy a székelyek mondják (akik ezzel a névadóivá is váltak e piros mellénykéjű, védett hegyi madárnak).