Futóbogarak bűvöletében

Sokunknak van valami bogara, de annyi, mint Retezár Imrének, biztosan nincs. Otthonában hatvanezer példánnyal él együtt, amelyek rovartűre tűzve alkotják a társaságát. Megszállottságból és önképzéssel jutott odáig, hogy ma a legnagyobb rovarászok között tartják számon.

Zöld FöldBiczó Henriett2012. 02. 28. kedd2012. 02. 28.

Kép: Retezár Imre bogárgyűjtő kutató állatvilág gyűjtőszenvedély 2012 02 01 Fotó: Kállai Márton

Futóbogarak bűvöletében
Retezár Imre bogárgyűjtő kutató állatvilág gyűjtőszenvedély 2012 02 01 Fotó: Kállai Márton

Kézenfekvő kérdés: hogyan lesz valaki a bogarak megszállottja? –Gyerekkoromban kezdődött. Apám könyvtárában böngészve bukkantam rá A magyar bogárfauna határozójára. Akkor kaptam kedvet a rovarokhoz, pontosabban a bogarakhoz. Apám is támogatott kezdődő „őrületemben”, és szerencsémre az egyik iskolatársam a világhírű rovarász, Endrődi Sebő fia volt. Innentől nem lehetett megállás – mesél a kezdetekről a 79 éves férfi a rovarbirodalmában. Speciális csipeszek, nagyítók hevernek az íróasztalán, bogarakkal teli szekrények uralják a szobát.

Időközben akadt némi kitérő a bogarak világából: Retezár Imre ugyanis 17 éves korától versenyszerűen atletizált. Válogatott gátfutó volt, hazánkban a legjobb. – Rengeteget gyakoroltunk a tatai edzőtáborban, s amikor csak lehetett, mentem a környékre bogarakat gyűjteni. Miután a sportot abbahagytam, kezdtem intenzíven foglalkozni a rovarászattal – mondja a nyugdíjas férfi. De akit ennyire érdekelnek a bogarak, miért nem ment biológusnak vagy botanikusnak? – kérdezem értetlenül. – A szüleim lebeszéltek, mondván, nagyon keveset keresnék. Így lettem építőmérnök. Mivel korábban a Budapesti Dózsában sportoltam, ami a Belügyminisztériumnak volt az egyesülete, kézenfekvő volt, hogy mérnökként a BM-ben dolgozzam. Az is kecsegtetett, hogy 55 évesen elmehettem nyugdíjba. Azóta csak a rovaroknak élek – mondja. De nem elégedett meg azzal, hogy csak gyűjtögeti a bogarakat, hobbiját tudományos szinten akarta művelni: 60 éve tagja a Magyar Rovartani Társaságnak.

A rovarok az élővilág fajokban leggazdagabb csoportja. Az eddig leírt fajok száma meghaladja az egymilliót, de becslések alapján akár tízszer ennyi is lehet belőlük, főleg a trópusokon. Retezár Imre a nagy futóbogarakra specializálódott, s az évtizedek alatt tökéletesre fejlesztette tudását, hazánkban ezt a csoportot ő ismeri a legjobban. A Kaukázus a kedvenc kutatóhelye, az innen származó futóbogár-gyűjteményét jegyzik a világban. – Tizennégyszer jártam a Kaukázusban, fantasztikusan gazdag a rovarvilága. A szívem csücske Abházia, írtam is angolul egy könyvet, Abházia nagy futóbogarai címmel. Most azon fáradozom, hogy az egész Kaukázus nagyfutóbogár-faunáját földolgozzam. Mert nekem ez az életem, minden szabadidőmet a bogarakkal töltöm. A családom időnként nehezményezi, de ennyi év alatt megszokták – teszi hozzá mosolyogva.

Aztán megmutatja a mikroszkóplencsékkel tökéletesített fotós felszerelését. Mert autodidaktaként azt is megtanulta, hogyan kell profi módon lefotózni a bogarak különböző részeit. Retezár Imre nyolc új fajt talált – talán ez a legnagyobb eredmény egy rovarász számára. Ebből ötöt ő írt le rendszertanilag, majd publikálta, a többit más rovarászok. Nagy dicsőség az életében, hogy cseh kollégája az általa gyűjtött egyik fajt Tribax retezari néven írta le. – A rovarok fontos szerepet játszanak a Föld élőhelyeinek fenntartásában. Más állatok számára táplálékok, s a talaj szerkezetének kialakításában is meghatározóak. Sajnos a környezet pusztításával, az erdők felégetésével naponta hal ki rovarfaj – mondja.

A világon egyedülálló gyűjteménye egyszer majd a Magyar Természettudományi Múzeumé lesz, de addig még sok bogár „várja” Retezár Imrét Abháziában és Erdélyben, ahová szeretne eljutni.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek