Irtó cuki rovarirtók

Hát itt van. Lóg békésen fejjel lefelé. Téli álmot alszik – olvasom a tájékoztatón. Na de ilyenkor?! Aha, szóval preparátum. A padlásbelső azonban eredeti – és az ötlet is, hogy a denevéreket nem ártana népszerűsíteni. Mert aki közelről meglátja a cuki pofiját, azt többé nem érdeklik az alaptalan babonák. Még hogy belekapaszkodik a szőke nők hajába! Legfeljebb, ha bogárrengeteg csábítja oda… De legyünk tényszerűek: még akkor sem. Hát a vérszívás? Az már igen! Közép- és Dél-Amerikában megtörténhet – azzal, akinek marha- vagy szárnyasvér csordogál az ereiben…

Hazánkban viszont csak huszonnyolc denevérfaj él a több mint ezerből, s mind rovarevők. Ráadásul édesek – állapíthatjuk meg a múzeumban –, még így is, amint felnagyítva bámulnak ránk a képernyőről. Pedig a valóságban a többségük pici, csupán néhány grammot nyom – ezt is láthatjuk a monitoron. És hallhatjuk, amit valójában nem hallhatnánk: az ultrahangjukat. Ám itt ezt is megoldották: egy szerkentyű átalakítja az emberi fül számára érzékelhető tartományba. Figyeljünk csak: a korai denevér élesen csipog, egy másik bugyborékol, a hosszúszárnyú pedig cuppant. S hogy a képeken miért látszanak a fogaik? Mert ők sem csukott szájjal beszélnek.

Aztán itt van a szerelmi életük. Hát, ahány ház, annyi szokás. Náluk a hím augusztus-szeptember környékén maga köré gyűjti az öt-tíz nőstényből álló háremet, és megtermékenyíti mindegyiküket. Ettől vagy sem, de úgy elbódulnak, hogy áprilisig alszanak. De még hogy?! Egyszer vesznek levegőt óránként, szívük egyet-kettőt dobban percenkét, testhőmérsékletük pedig fagypontig is hűlhet. Hibernálódnak, s ugyanezt teszik a nőstényekbe juttatott hímivarsejtek. Megtermékenyíteni csak a tavaszi ébredést követően fogják a petesejtet. Hat hét múlva aztán világra jön az utód: általában egy, s az is csupán akkora, mint a rizsszem.

Helytakarékos állat, elég neki egy pici hézag bárhol – panelházak üregeiben, padlástérben –, máris otthonra lel. Persze jobb lenne az odvas fa, de az egyre kevesebb. Netán valami más? És már láthatjuk is, milyen lenne az ideális lakás: itt, a műbarlangban. Aztán meg az igaziban, száz méterrel arrébb, ahol nem csak cseppkövek lógnak odafentről, hanem denevérek is. Hogyhogy nem esnek le álmukban? A különleges lábszerkezetnek köszönhetően: vákuumot képez és tudatos izomtevékenység nélkül is megtartja a denevért. Aláállni viszont kegyetlenség: a testünkből felszálló hő felébresztheti. Márpedig ettől annyi energiát veszít, hogy bele is pusztulhat. Hogy mégse így legyen, a nyáron táplálkozik ezerrel. Pontosabban hatszázzal – ennyi szúnyogot képes ugyanis egyetlen óra alatt befalni. Jippijájé: rovarirtás vegyszermentesen! Hát ezért készül nálunk a denevérodú – vagy ha úgy tetszik, előre megfontolt szándékú szúnyogölési kísérlet. Mert igaz, hogy a szúnyogról kevesebb legenda terjeng, de sokkal jobban csíp, mint a denevér.