Tapsifüles csúcsmodell

No meg jókora szerencsére: a világra jött állatoknak csak 27,4 százaléka felel meg a fajtaleírásban foglaltaknak. A holland tarka a világ egyik legrégebben tenyésztett nyúlfajtája: Jacopo Basano, a XVI. század festője ilyen rajzolatú állatokat ábrázolt. A fajta – Hollandiára utaló nevével ellentétben – Belgiumban alakult ki, ahol nagyobb testű állatként hosszú évszázadokon át igen népszerű volt. Hazánkban az 1920-as évekre igen komoly állománya létesült, az akkori ínséges időkben egyszerre töltötték be a haszon- és a hobbiállat szerepét. A II. világháború során a fajta nálunk kihalt, s csak a rendszerváltás után kezdődött az újbóli tenyésztése, de már közel sem a régihez hasonló arányban.

Testtömeg-gyarapodásuk elmarad a korszerű húshibridekétől; 84 napos korukban mindössze csak 1,7-1,9 kilogramm élősúlyúak. Napjaink fogyasztói viszont ennél súlyosabb nyulakat keresnek. Ha azonban csak kisebb családot kell ellátni, akkor egy-egy ilyen állat húshozama tökéletesen megfelel a vasárnapi ebédhez, ugyanis vágási kihozataluk mintegy 60 százalékos. Ám nálunk e tapsifülesek csak ritkán végzik a serpenyőben, mert sokan társállatként dédelgetik őket otthonukban.

Amellett, hogy szépek, általában jó idegzetűek, akár a legkisebb gyerek mellé is ajánlhatók. A betegségeknek ellenállnak, de a vérzéses orrfolyás és mixomatózis elleni védőoltást ugyanúgy meg kell kapniuk, mint bármely más nyúlfajtának. Kifejlett kori testtömegüket, azaz a 3,3-3,5 kilogrammot 9 hónapos korukra érik el, és egyévesen vehetők tenyésztésbe. Harmadik életévük után termelékenységük jelentősen csökken. Akik viszont hobbiból tartják, akár 8-9 évig is bájos állatokkal oszthatják meg otthonukat.