Kegyetlen borzok

Ritkán kerül szem elé, leginkább sajnos az utak mentén láthatjuk az elpusztult tetemét. (Mivel éjszakai állat, táplálékszerző kóborlásai során gyakran elgázolják az autók.)

Az erdők, mezők remetéjét tömzsi és erős törzs, vastag nyak, hosszú fej, kicsiny szem és fül jellemzi, felül sárgás, alul barnás, durva szőrű bundával. A talpa csupasz, igen erős karmokkal, amivel kaparásszerű nyomokat hagy a földön – erdei sétáink során gyakran láthatjuk. Testhossza eléri a 75, a farka pedig a 18-20 centit, vállmagassága körülbelül 30 centi. Az öreg hímek ősszel 20 kilót is nyomnak. A nőstényt kisebb termetén kívül világosabb bundája különbözteti meg a hímtől. Hazánk csaknem minden erdős vidékén előfordul. Magányosan él, erős karmaival maga vájta üregben, amelyet négy-nyolc kijárattal és szelelőnyílással lát el, a belsejét a legnagyobb kényelemmel rendezi be.

A borz a lakásában tölti életének legnagyobb részét, s csak akkor megy onnan messzebbre, ha teljesen beáll az éjszaka. Nyár derekán elhagyatott erdőségekben néha már a késő délutáni órákban is csatangol. Tavasszal és nyáron főleg gyökerekkel, mindenféle rovarral, gilisztával, hébe-korba azonban nyúlfiakkal, madártojásokkal és -fiókákkal is táplálkozik. Ősszel mindenféle bogyót és erdei gyümölcsöt eszik, de eközben sem veti meg az egereket, vakondokat és egyéb kisemlősöket, sőt még a kígyót, gyíkot és békát is fölfalja. Ősz utója felé lombot hord a lakásába és puha, meleg vackot készít magának, majd hamarosan téli álomba merül. Álmát azonban, éppúgy, mint a medve, gyakran megszakítja.