Fedezze fel: szürke arany

Nagyszüleink még napi 30-40 literrel beérték, manapság fejenként 150 literre van szükségünk tiszta ivóvízből. Ami jó középmezőnyös világszint, az amerikai 260 literes átlagtól jócskán elmarad. Viszont, ha a trópusi Afrika országainak 5 literét tekintjük, akkor nagyon jók vagyunk. Már csak az a kérdés: meddig? Különös egybeesés, hogy mi is 5 litert használunk főzéshez és iváshoz, amihez tényleg nélkülözhetetlen a jó minőségű víz. A további 145 liter tiszta vízzel pedig magunkat zuhanyozzuk, áztatjuk, a vécét öblítjük, az edényeket mossuk, a kertet locsoljuk. Ilyen gazdagok vagyunk!

Számítások szerint egy négy-öt fős háztartásból naponta több száz liter olyan víz kerül a csatornába, amelyet nyugodtan föl lehetne még egyszer használni, anélkül, hogy fönnállna a fertőzés veszélye. Ez az a bizonyos szürke víz, ami a kézmosás, zuhanyozás, mosás közben keletkezik. Ezzel – akár mindennemű tisztítás nélkül is – le lehetne öblíteni a vécét, mosni a kocsit, meglocsolni a kert növényeit. És ilyen szürke vízként lehet tekinteni az esővízre is, ami szintén remekül használható az imént sorolt föladatokra. Itt ismét egy adat: hazai viszonyok között egy 150 négyzetméternyi alapterületű családi ház tetejéről annyi esővizet lehetne összegyűjteni, amennyi fedezné egy négytagú család éves vécéhasználati, mosási, takarítási igényét, illetve egy 120 négyzetméteres kert locsolását.

Kétségtelen, ehhez be kellene ruházni: nagy, legalább 4-5 köbméteres víztárolókat (ciszternákat) építeni, amibe összegyűlne a szürke víz. A ház belső lefolyórendszerét pedig úgy kellene átalakítani, hogy alkalmas legyen a szürke víz fölfogására és elvezetésére a ciszternákba. Ahonnan szivattyúval lehetne kiemelni, s eljuttatni a megfelelő helyre. Meglehet, mindez ma még nehezen bevehető gondolat, de szokni kell, mert eljöhet az idő, amikor a szürke víz is aranyat ér.