Seregélyek felhője

Mint odú- és üreglakó, fészkeléskor elsősorban öreg erdőket, facsoportokat keres fel, ahol költőodút talál. Április közepén kezdi a kotlást, általában négy-hat kékes-fehéres tojást rak. A fiókák kikelése után mindkét szülő gyakran etet, a rovarokat a nagy, nyílt területeken szedegetik össze. Cserebogaras időszakban szinte kizárólag ez alkotja a fiókák táplálékát. Költés után csapatokba verődve portyázik, különösen kedveli a kevés fás kaszálókat, ahol nyáron főleg sáskát, szöcskét keres.

Hihetetlenül okos: a legelőkön például a juhok után jár, mert azok a fűből felverik a rovarokat, s neki csak össze kell kapkodnia azokat.

Vonuló madár, de enyhébb teleken áttelel. Ilyenkor gyakran a fenyőrigókkal portyázik, főként az ostorfa bogyóit eszi. A fiatalok és a nőstények hangja érdes, rekedtes, azonban a hím valóságos utánzóművész. Különösen tavasszal, a párválasztás időszakában hangos. Kiválóan utánozza más madarak jellegzetes hangját, de énekébe bele-beleszövi környezetének zajait, hangjait is. Így aztán ha a mezőn ajtónyikorgást vagy mentővijjogást hallunk, ne gondoljunk rosszra: csupán a seregély szórakozik. E tulajdonsága miatt sokan kedvelték a múltban és ma is. A legenda szerint az őrült római császár, Néró is beszélő seregélyeket tartott maga körül. Sajnos, semmi jót nem tanult tőlük.