Csökkentett üzemmódban a növényeink

A lassú anyagcsere miatt növényeink kevesebb vizet is igényelnek. Bőven elég hetente egyszer öntözni, akkor is csak kis vízadaggal. (A legtöbb szobanövénynek jót tesz, ha egyszer-egyszer hagyjuk majdnem kiszáradni a földjét.) A téli időszakban gyakran elkövetett merénylet a túlöntözés, amit a levélszélek sárgulása is jelez.

A nagyobb lombozatú szobadíszek annyiban kivételek, hogy mivel a párologtató felületük terjedelmesebb, gyorsabban használják föl a talajban lévő nedvességet, így az átlagosnál több vizet igényelnek. Ezeknél ne szüneteltessük teljesen a tápoldatozást sem – míg mások esetében ezt megtehetjük.

Külön gondot jelentenek a páraigényes növények, mint amilyenek a csodacserjék (krotonok), a könnyezőpálma (Monstera deliciosa), a tüzérvirágok (pileák), a buzogányvirágok (diffenbachiák), a broméliák, a páfrányok, az orchideák. A száraz levegőjű lakásokban kedvező mikroklímát teremthetünk számukra, ha a cserepet nedves tőzeggel teli tálba süllyesztjük, vagy ha egy kisebb tálcára egy-két centi vastagon homokot terítünk, arra hasonló vastagságban kavicsot, s erre tesszük a növényeket. A tőzeget, illetve a homok-kavics ágyat azután tartsuk állandóan nedvesen. Egyszerűbb, noha munkásabb módszer, ha rendszeresen finom porlasztású vízszóróval permetezzük a növényeinket. Ezt egyébként a legtöbb szobadísz – a pozsgásokat kivéve – nagyon szívesen veszi, hiszen a permetezéssel – amellett, hogy a páratartalmat növeljük – a port is lemossuk a leveléről, s így megtisztulnak a légzőnyílásai is. Alapszabály, hogy soha ne nyissuk rá az ablakot a növényekre; ha megtehetjük, a helyiség másik oldalán szellőztessünk. Különben könnyen megfázhatnak, amit a föltűnő mértékű levélhullásuk is jelez.