20 tonna gyógyszer folyik a csapból!

Miképpen? Részben úgy, hogy nem kevés pénzért megvásároljuk ugyan, ám nem vesszük be, és végül az egyszerűség kedvéért felelőtlenül a lefolyóba engedjük. A másik okról viszont egyáltalán nem tehetünk: a gyógyszert bevesszük, az a szervezetünkben kifejti a hatását, majd kiürül belőlünk. Az eredmény azonban ugyanaz: a szennyvízhálózatba kerül, ahonnan az élővizekbe, onnan a talajba, majd az ivóvízhálózatba, végül pedig a poharunkba.

Hogy lehetséges ez? Hiszen a szennyvizet tisztítják. Való igaz, de a szakemberek valami miatt sokáig azt gondolták, hogy a gyógyszereket nem kell kiszűrni a vízből, lebomlanak azok maguktól is. Hát nem bomlanak le.

A hozzáértők mentségére legyen írva, hogy sokáig a kimutatáshoz megfelelő módszer sem állt a rendelkezésükre. A vegyületeket kis mennyiségük miatt – mert bármilyen sok is a húsztonnányi gyógyszer, azért nagyságrendekkel több vízben vegyül el – képtelenek voltak „tetten érni”. A helyzet azonban mára megváltozott, így pontos térképet rajzolhatnánk a kiürített gyógyszerek – és kábítószerek – fogyasztásának a helyéről. Ez utóbbiról a szennyvizek vizsgálata során derült ki, hogy melyik Európai városban mit kultiválnak a fiatalok. Ma már tudjuk, hogy Antwerpenben fogy a legtöbb kokain, majd Amszterdam, Valencia, Eindhoven és Barcelona következik. Az északi államokban viszont inkább a szintetikus drogot, a metamfetamint részesítik előnyben.

De visszatérve a gyógyszerekhez, talán írnom sem kell, mennyi veszélyt rejt magában az, ha kéretlenül kerülnek a szervezetünkbe. A hormonhatású gyógyszerek egy része, a fogamzásgátlók azoknak a nőknek a teherbe esését is gátolhatják, akik egyébként szeretnének babát. Sőt, nincs jó hatással a férfiak nemzőképességére, de magára a férfiasságunkra sem. Ahogy a halaknál kétivarúságot, a hímeknél nőiesedést okozhat, úgy az efféle hatás az embereknél sem zárható ki. Nem beszélve a feleslegesen szervezetünkbe kerülő gyógyszerek rákkeltő hatásáról. A fogamzásgátló mellett egyébként elsősorban antibiotikum, fájdalomcsillapító, gyulladáscsökkentő, altató illetve élénkítő szerek molekulái szűrődnek a szennyvízből ivóvízbe.

Mit tehetünk a hatás elkerülése érdekében? Mindenekelőtt bizonyos tüneteknél ne az legyen az első reakciónk, hogy a gyógyszer után nyúlunk – bármennyire is erre ösztönöznek bennünket a reklámok. Gondoljuk át, hogy mi okozhatja a tünetet, s ha megtaláltuk az okát, s változtatunk rajta, lehet, hogy már a gyógyszerre sem lesz szükségünk. Ha mégis a gyógyszer mellett döntünk, ne vásároljunk a szükségesnél többet. Tudom, ez nem csak rajtunk múlik, a nyugati országok gyakorlatával ellentétben nálunk még nem lehet kapni csupán egy-két szem gyógyszert, még ha csak annyira volna is szükségünk.

Ha pedig a megvásárolt gyógyszer lejár, semmiképpen se dobjuk ki, hanem vigyük vissza a patikába, ahol a gyűjtőbe téve veszélyes hulladékként már nem okozhat kárt. Sajnos Magyarországon a lejárt gyógyszereknek még csupán a töredéke kerül vissza a gyógyszertárakba.

A szervezetünkből kiürült gyógyszerek ártalmatlanításáról pedig az országban több helyen is ígéretes kísérletek folynak. Szegeden a szennyvízben lévő gyógyszermaradványokat ózon illetve ultraibolya sugárzás által bontják le, Nyíregyházán pedig ugyanerre a célra mikroorganizmusokat vetettek be – sikerrel.