Kihajtásra várva

Aligha nevezhetők legelőknek a „karbantartás” hiányában elvadult gyepek, ahol már több a gyom, a fásszárú, káros növény, mint a pázsitfű és pillangós vagy egyéb lágyszárú. A legjobb karbantartó az állat, melyből sajnos kevés van. A régebbi legelők nagyobb részét nem hasznosítjuk, ezek az elvadult területek legfeljebb az allergiát is kiváltó pollenek milliárdjait adják.

Az állat és a legelő egymásra utaltsága nemcsak gazdasági, legalább annyira környezet-, természet- és tájvédelmi, sőt következményeiben a ma sokat hangoztatott vidékfejlesztési kérdés is. Aki valaha is legeltetett, csak az tudja igazán, mit jelent, ha már egyetlen szezonban kimarad a terület használata, annak kellő állatlétszámmal történő legeltetése, tiprása, trágyázása. Máris megváltozik a növényi összetétel, megkezdődik a táj elvadulása. Két szezon kihagyása után már a kórós gyomok (lósóska, ökörfarkkóró), szúrós, tüskés növények (tövises iglice, bojtorján szerbtövis, útszéli bogáncs), bokrok (bodza, galagonya, kökény, vadrózsa stb.) is kezdenek elterjedni.

A legeltetés kezdetét és végét nem a naptár, hanem az időjárás, a talaj és a gyepnövényzet állapota határozza meg, de a domborzati viszonyok is befolyásolják. A legtöbb vidéken ragaszkodnak a hagyományos György-napi kihajtáshoz. Az igaz, hogy a legeltetési időszak nálunk általában április második felétől október végéig tart, mégsem helyes sem annak kezdését, sem befejezését a naptárhoz igazítani, hanem mindig az időjárástól tegyük függővé. A legeltetés kezdetének az a jó időpontja, amikor a talaj már kellően száraz és a fű legalább 100-150 mm. magas. Kívánatos volna a legalább 210-napos legeltetési szezon, de ez a mostani klíma-előrejelzések szerint aligha válhat valóra.

Legeltetési szezon előtti teendők
– Az állatokat a legeltetéshez úgy kell előkészíteni, hogy az időjárás, a mozgatás és a takarmányozás szempontjából meglegyen a kellő átmenet. A hodályokat, istállókat gyakrabban szellőztetjük, az állatokat karámba hajtjuk, s ha megoldható, etessünk kaszált zöldtakarmányt.
– Azokon a tájegységeken, ahol egyes fertőző betegségek kisebb területre korlátozóan fordultak vagy fordulnak elő, a legelőre hajtás előtt védőoltást kell adni.
– A parazitás betegségben (májmételykór, galandférgesség, gyomor-bélférgesség, tüdőférgesség, kergekór) szenvedő állatokat kezelni kell. A fertőzöttség megállapításához bélsárvizsgálat szükséges, s mivel ezt sok helyen elmulasztják, megnyugtatóbb, ha megelőzésként is elvégezzük a kezelést. A belső paraziták egy részének fejlődéséhez köztigazdákra van szükség (törpe iszapcsiga, atka), melyek elsősorban a vizes, lápos, mocsaras területeket kedvelik. Már most fordítsunk gondot ezek megszüntetésére, illetve kerüljük el az ilyen legelőt.
– A kergekór okozója egy hólyagféreg, amelyik a kutya egyik galandférgének a fejlődési alakja. Ezért – de más szempontok miatt is – a pásztorebeket, valamint a legelő környékén lévő házőrző kutyákat is féregteleníteni kell, s ezt összekapcsolhatjuk a veszettség elleni védőoltással, esetleg az eb megjelölésével ott, ahol még mindig nem történt meg annak chipezése.
– A juhok tavaszi nyírása után 10-14 nappal el kell végezni a rühösség megelőzését vagy kezelését célzó fürösztést, oltást (a rühösség bejelentési kötelezettség alá tartozó betegség!).
– A gyakori végtagbetegségek megelőzése céljából kihajtás előtt 3-4 héttel végezzünk csülökápolást, hogy a csülökszaru alkalmazkodni tudjon a talaj keménységéhez.