Kucsmások évadján

A tömlősgombafélék közül a kucsmagombák nemzetségének több faja is jelen van erdeinkben. Leggyakrabban az ízletes kucsmagombát találhatjuk meg. Előfordul lomb- és vegyes erdőkben egyaránt, de nem ritkán parkokban és kertekben is felüti a fejét. Kalapja nincs, a termőteste tönkből és süvegből áll. Süvege olyan, mintha kissé becsiccsentett méhek kísérleteztek volna valamilyen sajátos lépszerkezet megépítésével: apró üregek és az azokat elválasztó bordák váltakoznak sűrűn; 3–10 centiméter magas, ovális vagy tompán csúcsos, eleinte szürkés, majd sárgásbarnára vált. Tönkje szemcsés, barázdált. Hasonló a hegyes kucsmagomba, mely kissé magasabb, hegyesebb, s szürkéből idővel barnába vált. A cseh kucsmagomba és a fattyú kucsmagomba arányaiban különbözik az előbbiektől: tönkjük háromszor hosszabb lehet a süvegüknél. Megfelelően sütve-főzve mind ehető gombák. Fontos ismertetőjel: a kucsmagombák belsejében egyetlen üreg található – szemben a velük összetéveszthető, mérgező papsapkagombákéval.

A papsapkagombák közül tavasz elején-közepén a redőssel meg a vörösbarnával találkozhatunk. Ezeknek a süvege első pillantásra nagyon hasonló a kucsmagombákéhoz, ám ha jobban megfigyeljük, láthatjuk, hogy nem méhsejtek csoportjára, sokkal inkább agytekervényekre hasonlít: nem gödrös, hanem gyűrött felületű. Süvegük 3–10 centis, akárcsak a kucsmagombáké. Színben sem nagyon különböznek azoktól: sárgás- és vörösesbarnák, barnák. A bennük lévő giromitrin nevű anyag veszélyes méreg: károsítja a májat és idegrendszeri problémákat okoz. Fontos ismertetőjel: a papsapkagombák belseje válaszfalakkal több üregre osztott.