Nyomoznak a méhészek

– Hatvan-hetven éves méhészek úgy sírtak, mint a kutyák.
Nagyernyei Attilát hallgatom a Tolna megyei Szedresen. A mérgezés idején ő volt a méhészeti egyesület megyei elnöke.
– Aznap kétszer merült le a telefonom – emlékezik a nevezetes dátumra, 2006. június 26-ra. – A mérgezés 51 méhész háromezer méhcsaládját érintette. Több mint a fele el is pusztult.

A méhhalál egy öt-hat kilométeres körzetben tarolt. Lássuk, miként emlékeznek a rettenetre a méhek gazdái. A találkozót kérésemre Horváth Lászlóné hívta össze paksi otthonába.

Házaspár ül mellettem Németkérről, Ferenczy Mihály és felesége. A család a méhészkedésből él. A szót az asszony viszi:
– Az egyik méhésztársunk hívott föl telefonon, hogy minden rendben van-e. Erre persze azonnal kimentünk. Hát nem volt. Ott vergődtek a méhek a kaptárok körül. Először arra gyanakodtunk, hogy egy „jóakarónk” lefújta őket. Szóltunk Szedresre, Attilának, a helyi polgármesteri hivatalba meg a rendőrségnek. Három hétig nem is nyúlhattunk semmihez. Aztán mindent el kellett égetnünk, a kaptárokat, a kereteket, a viaszt, a benne lévő mézet. Mindent. Ott maradtunk a semmi nélkül, mert az ilyesmire nincs biztosítás. Ötmillió forint a kárunk. Hatalmas összeg, ám menet közben mégis kiszálltunk a perből. A férjem egészsége közben megroppant, márpedig az ennél is többet ér – mosolyog a párjára.

Klippel Ádám méhész, szintén Németkérről:
– Én akkor éppen Csengődön vándoroltam az állományom egy részével, a többiek, 45 családom pedig Németkér határában legelt vaddohányon. Amikor kimentem, azonnal tudtam, hogy baj van: nem hallottam a zümmögést. Ez volt a legrettenetesebb. Az elnémult kaptárak. Ez még rosszabbul érintett, mint az oszló fehérje bűze. A méhecskék egy része még a földön vergődött, amúgy a talajt a hullák százezrei takarták. Negyvenöt méhcsaládom veszett oda.

Sorra hallgatom a tragédia történetét. Árki József méhészt, aki a Pakshoz tartozó Cseresznyésben tizenöt családját veszítette el. Solymosiné Kis Annát, szintén Paksról, akinek 120-130 családja és 20-30 anyanevelője veszett oda. Gerendai Gyulánét és párját Dunakömlődről, akinek 59 családja lett oda. A vendéglátó Horváth László paksi méhészt, akinek a Cseresznyésben 32-34 családja pusztult el.

Hallgassuk még a paksi Hermann József műszaki ellenőrt, aki szabadidejében 230-280 családdal méhészkedik:
– Azon a hétvégén vándoroltunk volna hársra 50 családdal Tamásiba. Közeledtünk a kaptárakhoz, és már éreztük a dögszagot. Amikor felnyitottuk a kaptárt, félelmetes látvány tárult elénk: futkostak a méhek a kereteken, aztán támadtak bennünket. A szúrásuk különösen fájdalmas volt. Mintha haragudtak volna ránk, amiért nem védtük meg őket. Mind az ötven családom odalett.

A mérgezés egyébként nemcsak a méheket sújtotta, hanem azokat a méhészeket is, akiket a rovarok megszúrtak. Az egyiknek, aki Székesfehérváron lakik, két hónapra lebénult a keze, emlékezik Nagyernyei Attila. Egy jegyzőkönyv tanúsága szerint pedig 13 méhész panaszkodott a szúrásokat követően hányingerre és lázra.
A tragédia észlelésekor a németkéri jegyző összehívta a környéken legeltető 34 méhészt. Kiderült, hogy közülük 21-et ért károsodás.

Hogy valaha is kiderült, mi történt, az döntő mértékben Bognárné Ferencz Judit növényvédelmi felügyelő érdeme. Nem volt egyszerű dolga: a mérgezés idejében a környéken egyetlen növényi kultúrát sem kellett permetezni.

A fordulatot az ügyben az Országos Állategészségügyi Intézet vizsgálatának július 20-ra elkészült jelentése hozta. Eszerint a mérgezést egy fipronil nevezetű hatóanyag okozta, amely a Regent 80WG rovarölő szer hatóanyaga.

Ezek után már csak az volt a kérdés, hogy kinek a birtokában lehetett a szer. A szekszárdi vegyszerüzlet kimutatásából ez is egyértelművé vált: még 2004-ben Sánchegy Szőlő Kft. tulajdonosa, Keller János helyi gazda, pontosabban az erre jogosult – mert szakvizsgával rendelkező – felesége vásárolt fél kiló Regentet, amelyet hatóanyaga miatt fokozott óvatossággal lehet csak felhasználni. Húsz deka még a raktáron volt, harmincat viszont a mérgezés előtti időszakban szórtak ki, derült ki a permetezési naplóból. Mégpedig szőlőre, amire egyáltalán nem lett volna szabad. Különösen nem a déli órákban. A hivatal által kirótt büntetést, háromszázezer forintot a gazda kifizette.

Na de mi lesz a méhészek kárával? Kiegyeztek volna a gazdával, ha a 29 millió forintos káruk felét megfizeti. Már hogy ő? Szó sem lehet róla. Hiszen mindent szabályszerűen tett – kötötte az ebet a karóhoz.

A méhészek erre ügyvédet fogadtak, Rodek Margitot Szigetvárról. Róla ugyanis az a hír járta, hogy több méhészpert megnyert már. Hátha ő rá tudja venni a gazdát a peren kívüli egyezségre. Nem tudta, az eljárás megindult.

Azt nem állítanám, hogy az igazságszolgáltatás képzeletbeli malmai gyorsan őröltek. Két és fél év telt el a mérgezés óta, és még mindig nem jutottak ötről hatra. A méhészek kezdtek morcosak lenni, és 2009 első napjaiban a szekszárdi bíróság épülete elé szervezett tüntetéssel köszöntötték az új esztendőt. Ezek után soron kívül tűzték ki a tárgyalásokat, s egy év múltán nyertek a méhészek. Az már csak „természetes”, hogy a károkozó fellebbezett, azonban 2011-ben a pécsi ítélőtábla előtt ezt is elbukta.

Nehogy azt gondolja azonban az olvasó, hogy ez azt jelentette, a méhészek a pénzükhöz jutottak. Dehogy. Az elsőfokú ítéletet követően ugyanis Keller János vagyona szőröstül-bőröstül eltűnt. Miért, miért nem, azt az ügyvéd elmulasztotta zároltatni a földhivatalnál, Keller János szegénysége pedig ekkor már csak a templom egeréhez volt hasonlítható. A végrehajtó semmit sem talált a nevén.

Mit tehettek a méhészek? Önállóan kezdtek el nyomozni Keller volt vagyona után. Azt mondják, Paks falunak nagy, városnak kicsi. Hamar összeállították a listát, hol voltak az alperes birtokai, majd újabb pert indítottak a végrehajthatóság érdekében, a vagyon visszaállításáért. Első fokon már ezt is megnyerték.

Az egyetlen méhész, aki már idén szeptemberre pénzt remél, Hermann József. Az ő kára viszonylag kicsi, kamatokkal, per- és szakértői költséggel együtt nem éri el a másfél millió forintot. A bíróság az ő esetében meghozta a jogerős ítéletet: Keller János egykori vagyona mostani tulajdonosának – egyik gyermeke keresztapja – tűrnie kell az árverést.
A többiek még nem tartanak itt. Ők a másodfokú ítéletre várnak. Több mint hét évvel a mérgezést követően.

Az ügyben természetesen szerettük volna meghallgatni Keller János véleményét is. A gazda az írásban küldött válaszában továbbra is vitatja az ítélet jogosságát. A történet krónikájához tartozik még, hogy a Regent rovarirtó szert, benne a fipronil hatóanyaggal, a paksi mérgezést követően kivonták a forgalomból.