Takarva védjük ősi kultúrnövényünket

Meleg éghajlaton nagyobb fává nő, de nálunk csupán 3-4 méter magas bokorfa, szétterülő, laza koronája arasznyi, zömök törzsön áll.

Hazánkban a fügeváltozatok négy nagy termékenyülési csoportja közül a csak a nővirágot fejlesztő alak terjedt el, mely beporzás nélkül érleli be mag nélküli gyümölcseit (ami előnyös tulajdonság, hátránya viszont, hogy nem aszalható). Ennek csemetéi kaphatók egyes faiskolai lerakatokban, közöttük például a Brogiotto Nero lila, a Desert King sárga, a Nero del Portogallo fekete, a Matalone Bianco pedig fehér termésű. A Gustissimo nagyon nagy, zöldes-piros, körte alakú gyümölcsével tűnik ki, míg a sárga terméshúsú Pedro arról nevezetes, hogy hazai nemesítésű. E gazdag választék is mutatja, hogy a füge évről évre népszerűbb hazánkban – különösen a kiskertekben.

A most elültetett fügefa 3-4 év múlva hoz számottevő termést, ám ereje teljében már 15-20 kiló gyümölcsöt is érlel évente. Az első fügék az áttelelt vesszőkből fejlődnek és július végétől szüretelhetők. Napfényes, szép hosszú őszben, októberben a második termés is beérik: mézédes, puha és kellemes zamatú lesz. (Az éretlenül, féléretten szedett termés fanyar, kellemetlen ízű, tejnedvet ereszt – s nem érik tovább.)

A füge a talajban nem válogat, a sziklás száraz földön is megél, de a jobb termőhelyet, s aszályban az öntözést meghálálja. Nagy gyöngéje a fagyérzékenysége (1–3 éves korban különösen), és noha a jól fejlett, idősebb bokrok a 10-12 fokos hideget is átvészelik takarás nélkül, az ennél nagyobb hidegben elfagynak. Igaz, ezt követően tőből kihajtanak, azonban kell hozzá három év, hogy ismét teremjenek.

Ezért fontos, hogy a kert déli, meleg, védett fekvésében keressünk helyet a fügének, és gondoskodjunk a téli takarásáról.