Végjáték előtt

Most az almaözönt kell túlélni, pontosabban a sok eső miatt kissé laza szerkezetű, ezért könnyebben rothadó Idaredből mentem, ami menthető. A férges, sérült példányokból már megtisztítottam vagy 30 kilót, ebből lekvár készült. Az igazi almaszüretnek is vége: lett nagyjából 100 kiló almánk, mely eltárolható, s úgy 60 kiló hullott, amit feldolgozunk. Ha ehhez még hozzáveszem, hogy nyár közepétől folyamatosan etettük a hullott almát is az állatainkkal és ez nagyjából 60-70 kilónyi zöldtermés lehetett, akkor elmondhatjuk: három almafánk szépen hozott a konyhára.

Pritaminpaprika-bokraink még kitartanak: folyamatosan pirosodik a termés, a nagy fagyokig biztosan kitart. A fehér özön tölteni való paprikák számára viszont már túl hideg van, így most még virágoznak, de termést nem nagyon növesztenek.

Erről jutott eszembe, hogy kipróbálok valamit: a szebb töveket kiástam és a fóliasátorba telepítettem. Ha nem jönnek nagyobb fagyok, a sátorban lévő uborkáink, paradicsomaink és – remélhetőleg – paprikáink még teremhetnek. Itt nem is annyira a hideg a kérdés – az utóbbi napokban megint szellőztetni kellett, mert túlmelegedett a fólia napközben –, hanem a fény. Mennyisége és intenzitása egyre csökken, s inkább emiatt kérdéses a fóliás terméshozam.

A többi paprika még kint marad, belőlük – nagyjából 10 kiló pritamin – egyrészt édes és csípős krémet készítünk, és sóval, olajban rakjuk el fokhagymával, kicsit lepirítva, másrészt a pincében tároljuk nyersen. A gyökérzöldségeket még nem szedjük fel, maradhatnak a fagyokig, ahogy a fejteni való bab is érhet még, bár a nagyját folyamatosan, zölden az anyósom leszedte, fagyasztott belőle, illetve több üveg zakuszkát is készített paradicsom, paprika, padlizsán, hagyma és fűszerek hozzáadásával.

Nagy munka a burgonya tavaszi ültetése, nyári feltöltése, de a legtöbb földet most, a felszedésekor kell megmozgatni. Van azonban egy különbség: most már nem csak reménykedünk, hogy terem szépen a földünk, de kézzel fogható bizonyítékokat is szerezhetünk. Nos, az idén sem maradunk éhen: a nyár folyamán 30-40 kiló újkrumplit szedtünk fel, most nagyjából 150 kiló burgonyánk került ki a földből, annak ellenére,  hogy gombásodás miatt már augusztus végére leszáradt a bokrok többsége. Így is szép a termés, még 80 dekás gumók is akadnak. Az átlag viszont inkább 20 dekás, nagyon apró szemű nincs is. A felszedéskor a talaj még mindig nagyon nedves volt, sárosan nem akartam betározni, mert egyrészt könnyen elrothadhat, másrészt a földes krumplival a konyhában sem könnyű bánni. Ezért aztán a felszedett burgonyát egy rétegben nagyobb ládákba tettük, és erős vízsugárral leverettük róla a földet. Aztán egy napot szikkadtak, majd szétválogattuk – hibásak, kicsik külön – így tisztán kerültek a zsákba, majd a pincébe. A kisebb gumók jól jönnek télen állataink takarmányozására, persze megfőzve.