Nem megy ki a divatból

Nem csoda, hogy kitört a nagy kerítésekkel védett főúri kertekből, s meghonosodott a polgári otthonokban is.

Napjainkban változatlanul az alapfaj a leginkább keresett (amely metszés nélkül 6-8 méter magasra nő, és elsősorban a közparkokba ültetik), de igen kedvelt gömb változata (Buxus sempervirens Suffruticosa) is, amelyik az alapfajnál tömöttebb és nyírás nélkül is tartja a formáját. A lassú növekedésű és egész évben üdezöld színű puszpáng önállóan is jól mutat a kertben. Emellett ideális dísze a síroknak, s ültethetjük cserépbe, dézsába, szegélynövénynek, de talán nyírott sövényként a legszebb, amelyből tetszés szerint formálhatunk alacsonyabbat vagy magasabbat.

Növényünk nem válogat a talajban, de a tápanyagban gazdag, meszes földben szebben díszlik. Jól tűri a száraz termőhelyet, a szennyezett városi levegőt. Napos, félárnyékos helyeken egyaránt szépen fejlődik, teleinket jól viseli. Májusban nyíló, kicsi, halványzöld virágai jelentéktelenek, de illatosak. Nemcsak a sövényt, a magában álló (szoliter) puszpángot is érdemes legalább évente metszeni, hogy a hajtásvégek megújuljanak, és a bokor tömörödjön.

Félfás vagy fás dugvánnyal szaporíthatjuk.