Utolsó simítások

Néhány hete abban reménykedtem, hogy a fagyok előtt átültetett paprikatöveim talán meghálálják, hogy a fóliasátor alá kerültek. Nos, bejött a számításom, mind a pritamin-, mind a tölteni való paprikák szépen fejlődnek: előbbiek pirosodnak, érnek, az utóbbiak virágoznak és már 2-3 centis kisebb terméseket is kineveltek. Ha marad a napközben legalább 10 fokot elérő hőmérséklet, az a fólia alatti levegőt képes 20 fokra is felmelegíteni. Míg a napfényes órák száma nem csökken le túlságosan, a növények is cseperednek. Mint ahogy az április elején elültetett paradicsomtövek is hozzák a gyümölcsüket: nagyjából másfél kiló érik be a már kissé felkopaszodott, de a hajtásvégeken még mindig virágzó növényeken.

Szabadföldi ágyásaim egy részét a fiaim gyomtalanították és felásták. Eddig kétsornyi, nagyjából 60, szépen fejlett fokhagymagerezdet vetettem el benne. Remélem, kétszeresen is meghálálják a törődést: egyrészt a többnyire elmúlást idéző őszben felélesztik a tavasszal érzett bizakodást, az új szezon nyitányába vetett hitet, másrészt jövőre korábban teremnek, s nem mellékesen általában nagyobb fejeket is nevelnek a növények. Eddig még soha nem okozott gondot a tél.

Hasonló okok miatt is fogott néhány éve az anyósom a télálló zöldborsó vetésébe, bár e növénynél néha kudarcot okoz a tél. De ha bejön, akkor három hét előnyt is szerezve termi az első igazi zöldséget a kertben a retekkel és salátával egyidőben. Most viszont kénytelenek voltunk két évvel ezelőtti magot elvetni, ugyanis égen-földön nem találtunk a gazdaboltokban télálló vetőmagvakra.

Az indoklás érdekes: a kereskedők egy része nem tudja, miért nincs az idén, míg mások nem rendeltek, mert a „népek” nemigen ismerték. Pedig sok kertben bejöhet e borsófajta termesztése. Főleg ott, ahol tavasszal nehéz megművelni a talajt, mert lassan szárad fel a télből, sok hétig az olvadás után sem lehet megfelelő magágyat kialakítani a kötött talajon. (A téli vetést ne keverjük össze a tél alá vetéssel, melyről a következő lapszámban írunk részletesen – ez utóbbi lényege, hogy a magvak nem csíráznak ki télen, de már a talajban vannak, s csak a kitavaszodással indulnak fejlődésnek.

A téli vetésnél pedig olyan növényeket használunk, melyek bírják a hideget, a fagyot.) Érdemes csávázott vetőmagot használni, hogy az ősszel kikelt gyenge palántákat ne károsíthassák a gombás és baktériumos kártevők.