Belilul az erdő

Lomb- és fenyőerdőben egyaránt előfordul, ahogyan a parkokban, kertekben is, mivel hazánkban nagyon gyakori. Nagy tömegben termő, sokoldalúan felhasználható gomba. A kalapja eleinte félgömb alakú, majd kiterül, az idősebb gombáké akár tölcséres is lehet. Színe kékeslila, ibolyakék vagy ibolyásbarna, ami idővel kifakulhat.

A kalap széle fiatalon begöngyölt, idősebb korban hullámos lehet. Kalapjának átmérője 4–12 centiméter közötti. Lemezei hasonlóan lila színűek, sűrűn állók, a tönk- höz úgynevezett pereszkefoggal nőnek. Feltűnően könnyen lefejthetők a kalaphúsról. Spórapora fehéres. A tönkje halványlila, egyenes vagy alul kicsit elgörbülő; a felülete szálas; az aljára lilás micéliumfonalak tapadhatnak; nem morzsolódik, hanem szálakra foszlik. A húsa lilás, lilásfehér, vastag és merev, tömör és ropogós; vágásra vagy törésre nem változik a színe. Illata és íze fiatalon az ibolyáéra emlékeztet, korosan inkább a retekére.

Rokonságának étkezési értéke hasonló a típusfajéhoz. A lilatönkű pereszke neve is beszédes: kalapja bőrszínű, tönkje lila – réteken, legelőkön érdemes keresni.

A halványlila pereszke nálunk nem gyakori. A szürkéslila pereszke valamivel kisebbre nő, trágyázott helyeken, komposztok környékén fordul elő; ehető, de íze felejthető. Ezeken kívül összetéveszthető különféle kék meg lila színű pókhálósgombákkal, de azoknak a tönkje jellegzetesen gumós és pókhálószerű bevonat borítja – e fajok között akad ehető is, de szakértelem híján nem éri meg kísérletezni velük.