Nektársirató - Változott a bortörvény

Valóban, egy időben nevezték nektárnak is a tokajit, de leginkább az aszút értették ezen, nem különítve el tőle az eszenciát. Mint ahogyan a borászok sem álltak elő külön az eszenciával, s ha készítették is, az aszúborokhoz adták, hogy azok minőségét (puttonyszámát) növeljék.

Ámde voltak, akik másképp gondolkodtak, külön kezelték. És nem is akárhogyan: a legutóbbi, országos borversenyen a bodrogkeresztúri Puklus Pincészet 2003-as évjáratú tokaji muskotály aszúeszenciabora nagy aranyérmet nyert. Meglehet, utoljára nyerhetett díjat az ilyen minőség, ugyanis a bortörvény változása miatt az aszúeszencia elnevezés (a 2008-as évjárat óta) nem használható.

Persze más dolog a törvény és más a gyakorlat. Egyfelől érthető az a jogalkotói szándék, hogy tegyünk rendet az aszúk és eszenciák könnyen egybemosható termékvilágában. Ám ezzel a huszárvágással egy borkategóriával szegényebbé tették a borászokat, illetve a magyar bor lehetőségeit.

Így ma már sokan vitatják ezt a döntést, mondván: jobb lett volna a gyakorlatra, az életre bízni az aszúeszencia jövőjét. Annál is inkább, mert az eszencia végül is meghatározható fogalom.

Gyakorlati megközelítésben az aszúeszencia a válogatva szedett, aszúsodott szőlőszemekből önsúlyuk hatására kicsorduló tiszta lé. (A harmincliteres puttonnyi aszúszem kb. 1-1,5 liter eszenciát ad.) Ebből az eszenciából (melynek cukortartalma 350 és 800 gramm közötti literenként) az évek során csak kevés cukor erjed ki, így kevés (4–8 százalék) alkoholt tartalmazó borrá válik. Érlelési ideje legkevesebb öt év, amiből hármat fahordóban kell eltöltenie. A számok tükrében pedig az eszencia az a tokaji, amelyik legalább 180 gramm (maradék) cukrot és 45 gramm cukormentes szárazanyagot tartalmaz literenként.

Ám ha ennyire szám szerint vesszük a dolgot, akkor az az aszú, amelyben 179 gramm cukor található literenként, már nem lehet eszencia, „csak” 6 puttonyos aszú. Hajszálon múlhat tehát a különbség.