Kertésznaptár: Egy termő, egy ugar

- Ezúttal sem hangsúlyozhatjuk eléggé, hogy éles, jól záródó ollóval dolgozzunk, mert bár a szőlő nem olyan kényes a metszési sebekre, mint sok gyümölcsfa, a roncsolt sebfelület itt is nehezebben gyógyul és könnyebben befertőződhet. Legyen kéznél egy éles fűrész is, amivel a törzs vagy a kar visszavágását (ifjítását) végezzük.

- Sokat jelent, ha a kertész ismeri a szőlőfajtáit és metszési igényeit, mert akkor célirányosan és eredményesebben dolgozhat. Ugyanis az egyes fajták metszési igénye attól függően is különbözhet, hogy a vesszőiken lévő rügyek hol a legtermékenyebbek: az alapon, középen vagy éppen a vesszővégen. Ebből az következik, hogy nem lehet minden tőkét egy kaptafára metszeni.

- Ha nem lennénk tisztában szőlőnk metszési igényével, akkor a legjobb hosszúcsapra metszeni, lévén, hogy a fajták többsége ezt kívánja. (A következő évben-években aztán már a növedékből, illetve a termésből következtethetünk a tényleges metszési kívánalomra.) Hosszúcsapos metszéskor a termővesszőt 3-5 szemre (világos rügyre) hagyjuk. A vesszőt a rügy fölött 2-3 centis csonkkal vágjuk vissza ferdén, s úgy, hogy a metszlap ne a rügy felé lejtsen, különben a könnyezéskor kifolyó nedv a rügyre csorog és befülleszti.

- Termőre metszéskor az egyes termőalapokon fölül mindig a termőrész (ami az 1-2 rügyes rövid csaptól a 9 fölötti rügyszámú szálvesszőig terjedhet) foglaljon helyet, alul pedig az ugarcsap (ami pedig egy- vagy kétrügyes). Ám ha a fölső, eredetileg termőrésznek hagyott vessző gyönge, vágjuk ki tőből, és az ugarnak szánt erősebbet metsszük termőre. (Ugart aztán majd egy másik alkalmas vesszőből metszünk.) Törekedjünk, hogy a tőkén lehetőleg annyi ugart hagyjunk, amennyi termőt.

- Metsszük a kerti mályvacserje fiatal példányait is (Hibiscus syriacus), amelyek kifejezetten igénylik vesszőik erős visszametszését az ültetés utáni néhány évben.