Versengő tölcsérjázminok

Az egyik a Dipladenia, a másik pedig a Mandevilla nemzetség tagja. Mindketten a meténgfélék családjába tartózó, fás szárú kúszó növények. Az örökzöld Dipladenia hazája Mexikó, virágszirmai csúcsosak, hegyesek, míg a lombhullató Mandevilla Dél-Amerikából származik, virágszirma lekerekített.

Rövid ismertetőnkben a Dipladenia Sundaville latin névre hallgató tölcsérjázmint (képünkön) vesszük górcső alá, amelyik talán egy fokkal szebb és hálásabb is vetélytársánál. Gyönyörű, tölcsér formájú virágainak színe a pirostól a rózsaszínen át a fehérig terjed. Melegigényes (tavasztól őszig a 20 fok körüli hőmérséklet az ideális számára), szereti a fényt, de a nyári déli tűző naptól óvni kell. Legjobb cserépben tartani, mert ha nyár elején kiültetjük a szabadba és ősszel fölszedjük, kétséges, hogy áttelel. Varázsát akasztós cserépedényben tartva is megmutatja, a már kissé megunt futó petúnia remekül helyettesíthető vele – ráadásul nem is kell karózni, mert szépen lecsüng az edényből. Mivel pedig a metszést jól tűri, szükség szerint formálható. Metszésére az őszi virágzás utáni időszak a legalkalmasabb, a visszavágással elősegítjük a következő évi dús virágzást.

A cserépben tartott tölcsérjázmint karózni kell, mert gyorsan „fut”, évente 60 centit nőhet, metszetlenül a 3 méteres magasságot is elérheti. Földjét állandóan tartsuk nedvesen (de ne öntözzük túl), a nyári nagy melegben vízpermettel párásítsuk a környezetét. Teleltetésére a 15 fokos hőmérséklet az ideális.