Játsszunk sziklakertest!

A sziklakert vázát – értelemszerűen – a sziklák adják, a növények pedig a színt, a formát, az életet viszik bele. Ebből következik, hogy sok múlik a kiválasztott sziklákon, melyek akkor szépek a kertben, ha felületük már érett (azaz nem frissen bányászottak) és elég nagyok. (Felső súlyhatáruk szerint akkorák legyenek, amelyet két ember még meg tud mozdítani.) Nem baj, ha nem szabályos formák, sőt annál izgalmasabbak, minél furcsábbak, érdekesebbek, de az fontos, hogy egyfélék legyenek. Példaként a fehér színű mészkő vagy a homokkő jó választás lehet, mert ezek lyukaiban megkapaszkodhatnak a növények. (A hegyi patakok kövei, a víz által simára koptatott kavicsai nem alkalmasak sziklakertnek.)

A köveket úgy helyezzük el, mintha a földből nőttek volna ki, alakjuk, méretük (és fantáziánk) szerint váltakozva, egymásra hatva.

A sziklakerti növények – eredeti termőhelyükön – laza, kőtörmelékes, szellős és száraz talajon élnek, melynek humuszos termőrétege vékony, alsóbb rétegeiből pedig maradéktalanul elfolyik a víz. Következésképpen választott növényeink számára a legnagyobb veszedelem a pangó víz.

Ezért fontos az eredetihez hasonló termőhely kialakítása: a sziklakert alapjában vastag vízelvezető réteg létesítése. Ehhez legelőször emeljük ki a talajt 30 centi vastagságban a leendő sziklakert helyén, s ennek aljában terítsük el a vízelvezetési rétegül szolgáló nagy szemű kavicsot vagy nem porladó bazaltmurvát 15-20 centi vastagon. Erre kerüljön a termőtalaj, ami akkor az ideális, ha rostált folyami sóder, rostos tőzeg és apró dolomitmurva keverékéből áll.

Ennek híján a tápanyagban gazdag, laza szerkezetű (levegős), jó minőségű termőtalaj is jó választás. Fontos, hogy a tereprendezés során, illetve a föld mozgatásakor folyamatosan gyomtalanítsunk, tisztítsuk meg a területet minden gyomtól, törmeléktől, gyökérmaradványtól. Főként a gyermekláncfüvet, a tarackbúzát és a folyófüvet (folyandárt) irtsuk. Ha már túljutottunk a nehezén (az alap megvetésén), jöhet az örömteli játék: a betelepítés. Ami egyebek mellett józan önmérsékletet is igényel, hiszen egyszerre úgysem tudjuk az egészet beültetni (bármennyire is szeretnénk). De nem is volna szerencsés, hiszen meg kell ismerkednünk minden egyes választott sziklakerti növénnyel, meg kell tapasztalnunk, hogyan érzi magát a mi kertünkben, amihez idő kell. Miután pedig a sokféle növényt beszerezni nem olcsó mulatság, kialakítás alatt álló kertünk alkalmat teremthet más sziklakertesekkel a kapcsolatfelvételre, növénycserére, tapasztalatszerzésre.