Édes-kényes csemege

Keskenyebb levelű és kisebb, mint a takarmánykukorica, a gyökérzete is gyöngébb. Ám a tápanyagigénye nagy, bár arányaiban kevesebb nitrogént és több foszfort, káliumot kíván. A túlzott nitrogéntrágyázás hatására a szemek kipattognak és megnő a penészesedés veszélye. Az istállótrágyát meghálálja. Ezen túlmenően meleget, sok fényt és vizet igényel, öntözetlen viszonyok között termeszteni több mint kockázatos.

A csemegekukoricát április közepétől-végétől kezdve vethetjük helybe egészen június végéig. A júniusi vetések bármely addigra lekerült zöldségnövény után következhetnek, ha azok jó táperőben hagyták hátra a földet. A magot általában 70 centi sor- és 25-30 centi tőtávolságra vetjük. Mivel a viszonylag apró magban kevés a tartalék tápanyag, különösen fontos a vetési mélység, ami 3 vagy legföljebb 5 centi legyen. Ápolása során a kapálás – és ha szükséges: az öntözés – jelenti a legtöbb munkát; fontos, hogy folyamatosan tartsuk lazán a talaja felszínét. Töltögetése és fattyazása nem jár többletterméssel, így elhagyható. A legtöbb cukrot a zsenge, úgynevezett tejes érésű szemek tartalmazzák, ekkor takarítsuk be.