Tetűgyorsan szaporodnak

Nincs mire várni, minden nap késedelem újabb kolóniák kialakulásához vezet. De ne mérgelődjön, aki a sikeres rovarirtást követően néhány napon belül újabb tetvesedést észlel: még repülnek a szárnyas anyák, ezek újabb családokat alapítanak, s akár egy héten belül megint eltetvesedik a növényünk. Nagyjából egy hónapig mehet a küzdelem, aztán már a szárnyas anyák eltűnnek, így egy-egy tetűkolónia kialakulása is könnyebben megakadályozható.

A tetvek ellen azért kell mindenképpen védekezni, mert veszélyes vírusokat, fitoplazmákat terjeszthetnek, melyek akár a több évtizedes fákat, szőlőket is elpusztíthatják. Egy 15 éves szilvafánkat kell kivágnom, mert három éve a nagy tetűinvázió idején sharka-vírussal fertőződött, ami kiirthatatlan kórság, s mostanra gyengült meg annyira, hogy vázágainak többsége leszáradt. S ha már permetezünk, ne feledkezzünk meg a lisztharmatról, a varrasodás ellen használható szerekről sem. Az almafák – főként a jonatán – érzékeny a lisztharmatra, ami most is károsít. Hasonló a helyzet a virágzás előtt álló szőlővel: bár még nagy betegségek nem alakultak ki, a virágzás előtt álló, 30-60 centis hajtásokat növesztő szőlőkben érdemes megelőzni a bajt. A kicsi eső, a hajnalonkénti pára, harmat társul a 20-26 fokos napközbeni meleggel – bár évekig arról írt a szaksajtó, hogy a lisztharmat inkább a szárazabb meleget kedveli, e vélekedést az utóbbi évek tapasztalata megcáfolta. A peronoszpóra terjedése is most várható. A szőlészek, gyümölcstermesztők egyébként azért fohászkodnak, hogy ne jöjjön túl nagy szélvihar, mivel a vesszők még igen gyengék, a termesztő rendszer drótjaihoz csapódva könnyen sérülnek, törnek. Ezek a sebek mind fertőzésforrások.

Kellene két hét nagyobb szelek nélküli időszak, addigra a vesszők akkorák lesznek, hogy a drótok közé szorítva, hozzájuk kötözve már nem okozhat nagy kárt bennük egy-egy szeles időszak sem.