Török hozomány

A majoránna kényes, igényes, nálunk egyéves növény. Hőkedvelő, ezért a március elején esedékes magvetéssel szaporítani igen kockázatos. Érdemesebb palántát nevelni belőle, például fűtés nélküli fóliasátorban vagy hűvös verandán. (A kis növények környezetében rendszeresen szellőztessünk, mert a páradús légtér káros a fejlődésükre.) A mintegy 8 centis palántákat legkorábban április végén, május elején ültethetjük ki a 40 x 20 centis tenyészterületre. Ha csak kis helyünk van a termesztésére, érdemesebb 10-15 növényt csomóban összefogva egy helyre, mintegy bokorba ültetni. Kert híján balkonládában és cserépben is nevelhetjük.

Még a gyönge árnyékot sem viseli el, és a fejlődése során egyenletes vízellátást kíván. (A tartós szárazságot nagyon megsínyli.) A zöldségtermesztésre megfelelő talajokon jól termelhető, de megél a sekélyebb termőrétegű, tápanyaggal bőven ellátott földeken is. A dús lombozat neveléséhez és a kétszeri vágásból való regenerálódáshoz sok tápanyagot igényel. Illóolaj-tartalma virágzáskor éri el a csúcsot, így júliusban szedjük először. A hajtásokat 5 centis tarló meghagyásával vágjuk le, a learatott növényeket szellős és árnyékos (nem napos) helyen szárítsuk meg. A második vágásra szeptember második felében kerítsünk sort. A megszáradt hajtásokat – a vastagabb szárrészek kivételével – apróra morzsoljuk össze és úgy tároljuk.