Kedves rokon

A napjainkban már sajnos fogyatkozóban lévő kerti rozsdafarkú hímje viszont igazán színes jelenség: melle és hasa élénk rozsdavörös, nemkülönben farktollainak többsége is. A tojó ruházata egyszerűbb, sárgásbarnás árnyalatú, de a rokonáénál színesebb. További különbség, hogy míg a házi rozsdafarkú gyakran bogarászik a földön mozogva, addig a kerti ritkán száll a talajra. Viszont nincs eltérés a táplálékukban, ami döntően rovarokból és pókokból áll, ősszel a bodza és a som bogyóival egészül ki.

Mindkét rozsdafarkú faj üreg- vagy odúlakó. A házi jellemzően az ember közelében él, a fészket a tojó építi épületek zugaiban, gerendákon, elhagyott fecskefészkekben. Csésze formájú kis fészke gondos munka gyümölcse: vázát száraz növényi szálak, vékony gyökérdarabkák alkotják, a puha belső pedig szőrrel és tollal bélelt. A kerti rozsdafarkú ellenben főként faodvakba, régi falak repedéseibe, lyukakba vagy mesterséges fészekodúkba épít fészket, hasonló igényességgel. Mindkét faj április végén vagy májusban rakja le 5-7 tojását, ami a házi rozsdafarkúnál fehér, míg a kerti rokonnál zöldeskék színű. A tojók egyedül kotlanak, a fiókákat mindkét szülő eteti: hajnaltól szürkületig hordják a finom falatokat, naponta olykor 300-400 alkalommal is fordulva.

Mindkét faj költöző: a házi Dél-Európában, míg a kerti Afrikában telel. A házi rozsdafarkú már március elején megérkezik, a kerti csak április második felében. Amíg a házi rozsdafarkú állománya növekvő irányt mutat (nálunk 60 ezer pár fészkel), addig a kertié sajnos folyamatosan csökken (hazánkban a fészkelő párok száma csak mintegy 6 ezer). Mindkét faj védett: a házi eszmei értéke 10 ezer, a kerti rozsdafarkúé 50 ezer forint.