Millió kis harang

A sok-sok szépséges forma közül ezúttal az egyik legszebbre, a dúsvirágú petúniára irányítjuk a figyelmet. Tesszük ezt azért is, mert noha egyre kedveltebb, a változatok sűrű dzsungelében csak kevesen tudják azonosítani. Közel áll az általánosan ismert kerti petúniához (Petunia x hybrida), azonban a virágai némileg különböznek tőle: sziromlevelei kerekdedebbek, formájuk kevésbé tölcsérszerű. A sűrűn elágazó, bokros növényen több száz kisebb virág fejlődik a nyár folyamán, amiért a britek millió harangnak is nevezik. A kerti petúniától nevében is elkülönül, mivel más faj a (Petunia) nemzetségen belül: Petunia calibrachoa. (Kimondhatatlan fajnevét egy mexikói botanikusról kapta.) A 30-35 centi hosszú hajtások lecsüngnek, illetve elterülnek, így különösen jól mutat a függőkosarakban, a kerti dézsákban, kőedényekben, de mint különleges talajtakaró is szóba jöhet: egész nyáron át virágözönnel árasztja el az ágyásokat vagy a kerti utak szegélyét.

A többi változathoz hasonlóan a dúsvirágú petúnia is napos, félárnyékos helyet és tápdús, jó vízáteresztő talajt kíván. Jól tűri a hőséget, s bár rendszeres öntözést igényel, csak akkor locsoljuk meg ismét, ha a földjének felülete kiszáradt. (A havonta egy-két alkalommal adagolt tápoldatot meghálálja.) Ha virágtartóban tartjuk, ne változtassuk a helyét. Elnyílt virágait magától lehullajtja, így folyamatosan tisztul, de előfordulhat, hogy a nyár közepére túlságosan kuszává, rendezetlenné válik a külseje, s már csak kisebb virágokat hoz. Ilyenkor, ha a hajtásokat némileg visszametsszük, megújulásra, további bokrosodásra késztetjük a dúsvirágú petúniát.