Söröstobozok - messziről árulkodik az ültetvény

A rendszerváltás előtt még hazánkban is számottevő volt a komló területe, de mára csak a Pest megyei Újszilváson találhatunk negyvenhektárnyit mutatóban, egy szlovén–magyar vállalkozás tulajdonában. Merthogy az osztrákok és a csehek mellett a szlovének is jelentős területeken termesztik (amúgy a természeti adottságok hazánkban is adottak hozzá).

A komlóültetvény messziről árulkodik: 7-8 méter magas oszlopokon álló támaszrendszere kirí a tájból. De kell is ez, hiszen az ártéri ligeterdőkben honos vadkomló olykor 30-40 méterre is elkúszik a fák lombja közt tekeregve. Elképzelhetjük, micsoda erő van 2-3 centi vastag gyöktörzsében, amely több méter mélységben fúródik a földbe. Ebből újul meg évente ez az évelő, lágy szárú, kétlaki kúszónövény. Méghozzá párját ritkító lendülettel: fejlődő hajtásai májusban egy hét alatt akár fél métert is nőhetnek. Közben a földben minden irányban tarackszerű, úgynevezett rablóhajtások törnek elő a tőkéből, melyeket eltávolítanak. A termesztésben egyébként kizárólag a nőivarú változatát használják. Ennek virágzata a kettős bogas füzér, ami az elvirágzás után a murvalevelekkel és a takarópikkelyekkel együtt tobozszerű formát ölt. Ez a komlótoboz, s az ebből nyert lisztet használják a sörgyártásban. De mivel a mag a sörnek kissé kellemetlen mellékízt ad, nem engedik megtermékenyülni a virágokat – a hímvirágú komlónak még az írmagját is kiirtják a környékről.

Amikor – a nyár végére – a komlótoboz zölden éretté válik (összenyomva recsegő, zizegő hangot ad), leszüretelik és megszárítják. A tobozban található mirigyszőrök termelik a keserű ízű, étvágygerjesztő és tartósító hatású lupulin és humulin hatóanyagokat – melyekért az egész termesztés folyik. A lupulin nemcsak ízt ad, de fertőtlenít is: meggátolja a tejsavas erjedést. A komlót emésztést elősegítő drogként tartja számon a magyar gyógyszeripar. Teája idegnyugtató és altató hatású, egyben máj- és epebetegségek, illetve emésztési zavarok hatásos ellenszere.