Igazi átok a lótücsök

Több levélírónk is arról panaszkodik, hogy képtelen féken tartani a kertjében megjelent lótetveket, szebb nevükön lótücsköket. (Ez utóbbi elnevezés áll közelebb a valósághoz, ugyanis az egyenesszárnyúak közé tartozik, magyarán a tücskök, szöcskék és sáskák rokona.) Jókora példányok: a férfikéz kisujjához hasonlatos méretűek, és a földfelszín alatti járataikban kutatják fel – főként éjjel – a táplálékukat, melyek szinte kivétel nélkül élő növényi részek, gyökerek, gumók, répatestek, de a felszíntől számított néhány centis magasságig megrághatják növényeink, virágaink szárát és levelét is.

Hasonló gondokkal szembesülök a Szabad Föld Kertjében is szinte naponta. Hiába használok különféle csapdákat, mérgeket, a kártétel mértéke, az állatokra utaló lukak száma a talajfelszínen csak nem akar csökkenni.

A kollégám néhány hete írt a vakondról, dicsérte ennek az emlősnek a lótetűirtó képességét. Sajnos a mi kertünkben a vakondokok nagyon vaksik: csak a tyúkudvarban látom nyomukat meg a veteményeskerttől távolabbi részeken, de ahol a lótücskök éjszakánként károsítanak, ott nem. Előfordul nagyobb emlős is, de az a szintén kárt okozó és kiűzhetetlennek látszó kósza vagy más néven vízipocok.

Mit lehet tenni a lótetű ellen? Használhatunk mérgezett búzát, amit Arvalin néven hoznak forgalomba. Ezt kell a járatokba, a növények közelébe szórni, illetve néhány centi mélyen beásni. Elméletileg ennek a méregnek hetekig tart a hatása: egyrészt a csávázott mag pusztítja a rágcsálókat – sajnos az azokat elfogyasztó madarakat is –, másrészt a méreganyagból képződő gáz is öl. Van két, kimondottan mérgező gázként ható rovarölő granulátum forgalomban: a Basudin 10 G és a Diazinon 10 G.

Mások a csapdázásban hisznek: a fertőzött helyekre műanyag edényeket és üvegeket ásnak – a peremüket a felszín alá kell süllyeszteni –, melyekbe az állat éjjel beleesik. Sokan esküsznek a sör és a méz csalihatására is. (A kolléganőm kipróbálta, nem igazán vált be.) Talán hatásosabb, ha az ágyásokat valamiféle gáttal – ez lehet műanyag szegély is – vesszük körül, a lényeg: legalább tíz centire kell beásni a talajba, s úgy 10-15 centi magas legyen, hogy a lótücsök se alatta, se felette ne tudjon átjutni. Ez azonban csak kisebb kertekben alkalmazható, a nagyobbakban már túl drága lenne.