Kürtszó a nádasból

Hazai vizeink egyik legkülönösebb madara a bölömbika, melynek már a neve sem mindennapi. (Régi magyar elnevezései is hasonlóan rejtélyesek: vízi bika, nádi bika, ökörbika, bikagém.) Ez a gémfélékhez tartozó, 70-80 centi hosszú, termetes gázlómadár rejtett életet él a nádasok sűrűjében (amiért a múltban sok babona övezte), s csak ritkán kerül az ember szeme elé. Tolla puha és finom, mint a baglyoké, így ugyanolyan nesztelenül repül. Rendkívül óvatos, csak nagyon lassan mozog. Veszélyt észlelve a nyakát kinyújtja, a csőrét az ég felé emeli, s „lecövekel”, azaz megmerevedik, mint valami szobor, beleolvadva a környezetébe. Órákig képes így állni, miközben apránként kisettenkedik a veszélyes környezetből.

Rendesen azonban jellegzetes gubbasztó testtartást vesz föl, amitől jóval kisebbnek látszik. Hazánkban sok helyütt előfordul, de sehol sem gyakori. Állománya, amely 700 és 1000 közötti költőpárt jelent, változatlannak mondható.

Nálunk fokozottan védett, eszmei értéke 100 ezer forint. Elsősorban a Tisza-tó, a Balaton, a Kis-Balaton, a Tisza és az Alföld nádassal borított tavai, folyói mentén figyelhetjük meg.

Vonuló madár, rendszerint már március elején megérkezik telelőhelyéről, Észak-Afrikából, ahová október közepén indul vissza. Addig azonban (áprilisban) megépíti jellegzetes, nádból és sásból álló ovális fészkét a nádas sűrűjében, közvetlenül a vízszint fölé. Itt kap bölcsőhelyet a 4-6 tojás, melyeken csak a tojó kotlik, miközben a hím – előkelő idegenként – még a fiókák etetésétől is távol tartja magát. A kikelt kis bölömbikák két-három hétig maradnak a fészekben, majd felfedező útra kelnek a nádas sűrűjében. Magányosan élnek tovább, akár a szüleik, nem alkotnak költőtelepeket, s még vonuláskor sem állnak össze csapatokba.

A bölömbika tápláléka zömmel békából és halból áll, de nem veti meg a gőtét, csíkbogarat, gyíkot, sőt a madárfiókát sem. Ősszel az egerek, pockok nagy fogyasztója.

S hogy mitől lett bika a bölömbika? A hímnek a költéskor hallatott hangja után, ami jellegzetes, mély, búgó, két tagból álló bömbölés, ami úgy hangzik, mint valami távoli, rekedt kürtszó. De hát – miként Tompa Mihály költőnk megjegyzi – nem lehet minden madár csalogány…