'Végre hazaértem' - sóhajtott a tudásvágyó üveges az egyetemen

Egy életre megjegyezte, pedig soha nem pályázott színészi babérokra, mint Marcello Mastroianni, sokkal inkább érdekelték a tudományok, leginkább a természettudomány. Már gyerekkorában előfizetett az Élet és Tudományra, időnként ma is előveszi a bekötött példányokat. – Mindig jófejű gyerek voltam, soha nem kellett külön tanulnom, elég volt, ha az órán figyeltem. A szerves- és a szervetlen kémia ragadt rám, de az irodalom, a versek, az orosz nyelv is – mondja, s hogy elhiggyem, valóban döbbenetes memóriával rendelkezik, a nyugdíjas férfi orosz nyelven citálja több évtizeddel ezelőtti olvasmányélményeit.

Apja azt mondta, azért is fontos, hogy tanuljon, mert nem mindegy, hogy ő irányít sok pénzért, vagy őt irányítják kevésért. De a történelem közbeszólt, az egykori intéző fia a világháború után nemkívánatos személy lett az iskolapadban. A nyolc osztály után el kellett mennie dolgozni. – A békéscsabai vasútállomáson dolgoztam három évig – emlékezik –, aztán behívtak katonának. Két év katonaság után kineveztek kormányőrnek. Bevallom, hittem a pártban, úgy gondoltam, egy humánus rendszer megvalósítása a cél. De egy ilyen pozícióban az ember hamar a kulisszák mögé lát, s szabadulni szeretne. Ez akkoriban nem volt könnyű, az egészségi állapotomra hivatkozva kértem a felmentésemet.

Békefi János most 78 éves, de ennél jóval kevesebbnek látszik. Soha nem vett be egyetlen szem gyógyszert sem, orvoshoz is csak akkor megy, ha a jogosítványát kell meghosszabbítania. Miután megszabadult a kormányőrségtől, kitanulta az üvegesszakmát. Közben falta a csillagászati, földrajzi, kémiai, fizikai témájú munkákat. Még az üvegesség is a tudományok felé sodorta: először az Akadémiai Könyvkiadó fővárosi üzletének míves üvegezésével bízták meg, majd az Eötvös Loránd Tudományegyetemre ment üvegesnek. – Végre hazaértem – magyarázza. – Sorra megvettem az egyetemi tankönyveket, beültem az egyetemi előadásokra. Élveztem, hogy magamba szippanthatom a tudást, s rájöttem, nem kell ahhoz papír, hogy az ember millió dolgot megtanuljon a világról. Az első tudományos értekezésemet a '70-es években adtam be a Magyar Tudományos Akadémiára, az utolsót pedig tavaly, Értekezés a meteorológiai egyensúly felbomlásának várható következményeiről címmel. Két napig tárgyalták.

Előkerül a kötetbe kötött tucatnyi tanulmánya, komoly szakkifejezések, számtalan adat, kémiai képlet és logikai érvelés a különböző jelenségekről. Ha levesz a polcról egy könyvet, azt is megmondja, melyik oldalon van az általa idézett mondat, vers vagy bekezdés. A növényi sejtek plazmájában lévő zöld szemcsék pigmentanyagát hosszú képletekben írja le, kapásból megmondja, mennyi Japán GDP-je, melyik szélességi fokon fekszik Prince Edward Island, hány négyzetkilométer Békés megye területe, s ki dolgozta ki a száraz gazdálkodás elméletét 1907- ben az USA-beli Mississippi államban. Hazánkban is szorgalmazza e módszer alkalmazását, aggódik a magyar mezőgazdaság állapotáért.

Békefi János a mogyoródi kertjében mutatja meg, milyen egyszerű lenne, ha ismét mi magunk termesztenénk meg legalább a legalapvetőbb terményeket. Évtizedek óta foglalkozik paradicsommal – első pillanatra azt gondolná az ember, valamilyen csodát lát. Három méter magasra nyúló tövek, s mindegyiken legalább tíz kiló gyönyörű termés. Mindegyik tő más fajta, a léparadicsomok akár félkilósra is megnőnek. – Nem permetezek, ráadásul a paradicsom nem túl igényes növény – lelkesedik. – Kétnaponta kapnak egy-egy liter vizet, még a 38 fokos melegben sem kell több. Harminc tő van ebben a pici kertben, egyméteres távolságra egymástól. Így könnyen lehet szüretelni. Szinte nincs vele munka, és minden évben megterem 300 kiló. Mondja meg, olyan bonyolult dolog ez? – teszi fel a költői kérdést Békefi János.