Búcsú a lucfenyőktől?

Az utóbbi napokban láthatjuk is, mi okozhatja a bajt. Ugyanis még a nagyjából negyvenéves, legalább 15 méter magas, 50–80 centis törzsátmérőjű fák tövében is vödörnyi barna „fűrészpor” jelent meg, és a háncs kiugró részein is mindenfelé felhalmozódik. Megszállta valamennyit a szú. S valóban, a szakemberek szerint ez – pontosabban ezek, mert több szúfaj együttes károsításáról van szó – az egyik károsító, de egy sor cincérfaj is élősködik a fenyőkben – a járataikban megjelenő farontó gombák pedig megadják a végső döfést. A fák állva száradnak ki, pusztulnak el. Terepbejárás során mi is találtunk egy cincért, pontos fajmeghatározást nem végeztünk fotós barátommal, de később rákerestem, s romboló fenyőcincérnek (Tetropium castaneum) azonosítottam be a képen is látható állatot.

Képtelenek vagyunk esőt, kicsit hidegebb nyarakat – s főleg teleket – csinálni, pedig a fagy irtaná e bogarakat. Környezetünk a klíma fokozatos módosulásával együtt változik. Nagy gond ez azok számára, akik udvarában elpusztul egy több évtizedes fa. Sok tízezer forintba kerülhet ugyanis majd a kivágása, hiszen egyszerűen kidönteni nem lehet, általában nincs hová, ott a ház, az út, a kert, a kerítés, a villanyvezeték stb. Így nem marad más választása az embernek, mint hogy vagy alpintechnikát, vagy darus kocsis brigádot fogad fel. Egyébként – lehet, hogy nem véletlenül – a fenyőkkel egy időben ültetett óriási nyírfák is egyre jobban pusztulnak: nagyobb, letört ágaik tele vannak lyukakkal, különféle farontó rovarok nyomával. Tőlük is szabadulni kell. Eddig ősfákkal árnyékolt kertek hirtelenjében szinte megkopaszodnak. S jöhet a latolgatás, hogy a fakivágás után mit hová ültessünk. Lehet, hogy narancs-, füge- és eukaliptuszfákról érdemes gondolkodni, ha úgy 30-40 évre előre tervezünk…?