Ízes csemege vackorból

Beltartalmát tekintve a körtében több a szénhidrát, mint az almában, ezért táplálóbb. Különleges zamatát finom savésztereinek köszönheti, kissé fanyarkás ízét pedig (ami a vackorban még túlteng) a csersavnak.

Jelentős a vitamintartalma, mint ahogy számottevő a benne lévő kálium és kalcium is. Rostjai élénkítik a bélmozgást, s az érett, lédús körte gyümölcskúrához is ideális, mert kitűnő salaktalanító és savközömbösítő.

S mivel hatékonyan oldja a húgysavakat, illetve a savkristályokat, jó orvosság a reumások, köszvényesek, vesebetegek számára. Fontos tudni azonban, hogy főleg a téli körték vastag héja nehezen emészthető, puffadást okoz, a nagyobb arányban jelen lévő kősejtek pedig bél- és epegörcsöt is kiválthatnak az arra érzékenyeknél. (A kősejtképződés vagy kövecsesedés az erősen meszes talajon álló, illetve aszálytól szenvedő ültetvényekben jellemző.)

A körte sokkal inkább a kiegyenlítettebb hőmérsékletű, párásabb Dunántúlra való, mint a szélsőségesebb, szárazabb klímájú Alföldre, ahol csak öntözéssel lehet eredményes a termesztése. A legjobb számára a meleg, nyirkos, de vízáteresztő vályog- vagy agyagos vályogtalaj, ami se nem nagyon meszes, se nem nagyon savanyú. Rosszabb minőségű földeken a gyümölcs apró marad és megnő a kősejtképződési hajlam is. Metszése, növényvédelme, szürete, tárolása nagyobb szaktudást igényel, mint a gyümölcsféléké általában.

Különösen áll ez a téli körtére. A fajtaválasztékból háromfélét ajánlunk olvasóinknak, melyek részint kiváló tulajdonságúak, részint kölcsönösen porozzák egymást.
(A körték lényegében mind önmeddők.)

Az augusztus második felében érő Vilmost sokan a világ legjobb körtéjének tartják (érdemes tudni, hogy a Piros Vilmos némileg kevesebbet terem, mint az alapfajta). A szeptember elején érő Conference (képünkön) nagyon édes ízével, a szeptember végén szüretelhető Packhams Triumph pedig kiváló zamatával és kősejtmentességével tűnik ki.