Veterán tőkékre hajtanak

Mivel Tokaj-Hegyalja legfontosabb szőlőfajtája a furmint, ezért a tarcali kutatóintézet igyekszik minél többet megtudni róla, hogy aztán értékes klónokkal lássa el a termelőket. De nem elég a jó szándék, pénz és leginkább hosszú távú döntések is kellenek. Az elmúlt huszonöt évben ugyanis a magyarországi kertészeti kutatóintézetek kevés támogatást kaptak – ha éppen nem szüntették meg őket a mindenkori kormányok. A Hegyalján a mostani intézet négy éve alakult meg.

– Ez már a harmadik nekifutás a borvidéken, a korábbi kezdeményezések nyomán telepített fajtagyűjteményeket sajnos mind felszámolták – tudtam meg dr. Bihari Zoltán igazgató és Éles Sándorné tudományos munkatárs társaságában a napos hegyoldalon sétálva. A tokaji borvidék korszerűsítésére, fejlesztésére az utóbbi években komoly erőfeszítések történtek, ennek egyik lényeges állomása lehet a Murat-völgy dűlőben – lényegében a régi királyi birtok, a Szarvas-dűlő szomszédságban – megvalósult ültetvény, mely fontos kutatások sorát indíthatja el, kezdve a vírusmentes klónok felhasználásától az alkalmazott fajták, klónok, alanyok újraértékeléséig.

A tokaji borok, közöttük is a furmintnedűk világszínvonalúak, ám a szőlészek-borászok nem ragadhatnak le a jelenlegi állapotoknál, még jobb tulajdonságú klónokra, fajtákra van szükség.

A 120 évvel ezelőtti filoxerajárvány – a szőlőgyökértetű – miatt a tőkék jórészt kipusztultak, a furmint genetikai változatossága lecsökkent, csak az akkor kiválasztott és leoltott egyedek maradtak fent, melyek száma tovább apadt az ötveneshatvanas években. A nagyüzemi időkben a tömegtermelésre állt be a hegyvidék, a furmint klónszelekciója is ezt a célt szolgálta. Manapság viszont lazább és kisebb fürtöket termő, de kiváló beltartalmi értékekkel, magas cukorfokkal rendelkező, jól aszúsodó fajták kellenek. Itt tartunk most – illetve egy kicsit azért már előrébb.

– Az új fajtagyűjtemény létrehozása mellett tovább folytatjuk a fajtamentést – mondja az igazgató. – Két helyen keressük a régi, megmaradt változatokat: a felhagyott szőlőkben, valamint a még művelésben lévő öreg állományokban. Ezek közt olyan idős tőkéket is találhatunk, melyek még a háború előtti egyedekből lettek leoltva. Ráadásul kis szerencsével a termés minőségét is közvetlenül megfigyelhetjük. Hamarosan kiválasztjuk azt az ötven-hatvan anyatőkét, ahonnan szaporítóanyaghoz jutunk, s folytatódhat a nemesítési munka.