Betette a lábát az ősz

Az őszi esők és az elmaradt fagy miatt szinte nyár végi állapotok uralkodnak a Szabad Föld Kertjében. A fák is alig hullajtják a lombjukat, mintha nem akarna véget érni a szezon.

Persze a melegigényes növények, mint a paradicsom, paprika, padlizsán, a babfélék már nem öntik úgy a termést, mint korábban, de hetente néhány kilónyit még le lehet szüretelni. (Jó hatvancentis, szétterülő bokrokat és rengeteg lecsüngő, amorf alakú termést nevelnek a legerősebb paprikafajták, így a Trinidadi Scorpio és a Habanero Chili. Ezeket nagy cserépben teleltetem a házban.) Kerül hát a konyhába minden, ami nyáron, kivéve az uborkát és a cukkinit, melyek már nem hoznak termést. A sütőtök, a dinnye még próbálkozik, de inkább már csak állataink takarmányozására alkalmasak. Viszont a hidegtűrő növények gyönyörűek, így a halványító zellert 60 centi magas levelei és sűrű állománya miatt még töltögetni sem kellett: a szárak szép sárgák, nem zöldültek be, így sokáig, tán a fagyok után is szedhetőek maradnak. Hasonlóan virítanak a gumós zellerek, bár az idén nem hoztak másfél-két kilós gumókat. A halványító zellerből a nagyjából háromméteres ágyásban legalább 7-8 kilónyi a termés, míg a gumós fajtából úgy 15 kilót takaríthatunk be.

A sárgarépa rekordhozammal ajándékozott meg az idén: egyrészt a bakhátas művelésű, ikersoros ágyásban, de a mellette lévő hagyományos termesztési móddal is csodaszép, egyenes répáink termettek. A betegségek is megkímélték, nyáron csak egyszer kellett a peronoszpóra miatt lefújni. Most pedig két ásó szélességben legalább 1,5 kiló terem, azaz nagyjából 50-60 kiló az össztermés.

Amíg nem jön a fagy, kint hagyom a földben. Mit csinálunk ennyi répával? Egyrészt elég lesz jövő nyár elejéig – a pincében homokban teleltetem –, másrészt feletetem a nyulakkal, kecskékkel, baromfikkal.

Teszem ezt azért is, mert az idén nem sikerült olyan jól a takarmányrépa, mint tavaly: csak 2-3 kilósra nőttek, de lesz belőlük is télire nagyjából 50 kiló.

Először próbálkoztam a póréhagyma termesztésével: magból kicsi palántákat neveltem, majd bakhátra ültettem a vékony kis hagymákat. Az eredmény nem lett rekord, de a 2-3 centiméter vastagságú, fél méter hosszú hagymákból sorol vagy száz darab. Ezek bírják a telet is, tehát folyamatosan szedhetők. Erre azért is szükség van, mert a tavasszal dughagymaként ültetett, zöldhagymaként meg nem evett vöröshagymatermésünk – mely csodálatos, öklömnyi lett – már szinte elfogyott. Ebben közrejátszott az is, hogy a termést vélhetően nem kellően éretten, tehát korán szedtem fel: nem zárultak a szár alján a levelek, így egy részük megrothadt a héj alatt.

A telet a brokkolival is megvárjuk – a vöröshagyma helyén szintén palántáról neveltem –, tövenként legalább egykilónyi termést hoznak: előbb a fő száron, majd a kisebb virágkezdemények a mellékhajtásokon jelennek meg. E növénynek sincs sok betegsége, leszámítva a károsítókat, azaz a különféle hernyókat és csigákat. A leveleket pedig imádják a kecskék, nyulak. Mint ahogy a már többször említett fodros kelét is: mi a méteresre nőtt növények felsőbb, fiatalabb leveleit esszük, míg az állatok a keményebb, rostosabb, öregebb alsókat.

A krumplit még nem szedtem fel, de már korábban írtam róla: a termés az eddigi legrosszabb.

A kertnek a legmélyebb felére kerültek, de a talajvíz miatt még az idei aszályos, forró nyáron sem érezték jól magukat.