Borbolya vörösben

Ha máskor talán kevésbé, mostanában bizonyosan megakad a szemünk a borbolyákon, amikor az ősz vörösesre vagy bronzszínűre festi a leveleiket. Lombhullásuk után pedig apró, piros, viaszos bevonatú bogyóterméseikkel vonják magukra a figyelmet (és a madarakét, melyek szívesen csemegéznek belőlük).

Zöld FöldValló László2015. 10. 21. szerda2015. 10. 21.

Kép: , Image: 170207717, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Profimedia, Garden world images, Fotó: Profimedia

BERBERIS THUNBERGII 'ATROPURPUREA'
, Image: 170207717, License: Rights-managed, Restrictions: , Model Release: no, Credit line: Profimedia, Garden world images
Fotó: Profimedia

Számos faj termése az ember számára is ehető: kissé fanyar, de C-vitaminban gazdag. Az egy-másfél méterre növő, dekoratív borbolyabokrok sövénynek is alkalmasak, s mert a hajtásaikon álló tüskék kegyetlenül szúrnak, őrző-védő szerepet is betöltenek.

A borbolyák egyik kedvelt változata, a japán vérborbolya (Berberis thunbergii atropurpurea) arról nevezetes, hogy lombja a kihajtástól lombhullásig ragyogó vörös színben pompázik. Piros termésdísze egész télen a bokron marad (ha a madarak le nem csipegetik). Szerény igényű cserje, közepes vízellátottságot kíván, a fiatal példányok azonban rendszeres öntözésre szorulnak. Fontos tudni, hogy levelei csak napfényes viszonyok között lesznek élénk vérvörös színűek (árnyékban, félárnyékban zöldes árnyalatot öltenek). Ha a már idősebb bokrot erős visszavágással ifjítani szeretnénk, erre a virágzást követően kerítsünk sort. Alacsony növésű változata, a törpe japán vérborbolya (Berberis thunbergii atropurpurea Nana) 40-50 centi magasra növő, finom lombú, gömbölyded bokor, mely a sziklakerteknek is dísze lehet.

Google News
A legfrissebb hírekért kövess minket a Szabadföld Google News oldalán is!

Ezek is érdekelhetnek