Kitakarás helyett betakarás - Nem muszáj kapálni sem

Elég, ha hetente egyszer ránézünk a kertre, mégis szép termésnek örvendhetünk – állítja az ökológus. Szuhafői kertjében tizenhárom, Gömörszőlősön két esztendeje műveli e rendhagyó módon a földet. Gyulai Iván nem szánt és nem locsol, az agyagos földben mégis életerős növényeket nevel. A fenntartható fejlődés témakörét kutatja, így dolgozta ki környezetkímélő technikáját, amely az emberi munkával is spórol. Példáját mintegy százan követik hazánkban – magyarázta az Egri Egészség- és Környezetvédő Egyesületben tartott előadásában. A hagyományos szántóföldi művelésben ősztől felszántva, takarás nélkül marad a talaj, ezáltal összetömörödik és kiszárad, ráadásul elpusztulnak benne a hasznos élőlények, mikroorganizmusok. Az ilyen földben termett növényeket műtrágyával próbálják feljavítani, ami a szakember szerint gyengíti a védekezőképességüket – tehát növényvédő szerekre is szükség van.

Egyesek szerint a talaj humuszrétege ma 17-szer gyorsabban pusztul, mint ahogyan megújul – tehát kizsigereljük a termőföldet.

Természetjáró emberként az erdei növényekről vett példát az ökológus, aki a biogazdálkodásból is ellesett néhány fogást. Miként az erdőben avarszőnyeg takarja és tartja nedvesen a talajt, úgy az ő kertjében istállótrágyával kevert szalmaréteg fedi a földet. A mély mulcsos művelésnél – így nevezik e formát – 60 cm-es szalmás réteg kerül ki a kertbe, ami nedvesen és melegen tartja a talajt.

Ehhez használható az alommal kevert szalma (például a városszéli lovardából), de akár a vágott fű is – tanácsolja Gyulai Iván, akinek könnyebb a dolga, mert ő maga is tart lovakat. A védekezést növénytársításokkal oldja meg. Azt tapasztalta, hogy a természetes stressznek kitett egészséges növény önmagában is sikeresebben dacol a kártevőkkel.

Korunk problémája, hogy például az alma csak töredékét tartalmazza C-vitaminban annak, amennyihez a nagyanyáink jutottak, ha megettek egy-egy gyümölcsöt, ezért sok ma a minőségi éhező. A kutató szerint a mély mulcsos eljárással nem csak a talajpusztulás szüntethető meg, de a gyomosodás is az ötödére csökken, a termesztett növényeknek pedig jobb a beltartalmi értéke.

Hogyan fogjon neki, aki kipróbálná e módszert? Először is legyen türelmes, ugyanis négy évet kell várni, mire az ökológiai rendszer önszabályozóvá válik. A kert kezdetben szokatlan képet mutathat, de a végeredmény kárpótol – ígéri az ökológus.

Lássuk a teendőket!

Az őszi gyommentesítéshez – például kartonpapírdarabokkal – letakarjuk a talajt. Három hétig marad rajta, majd egy hétre kitakarjuk. E ki- és betakarást összesen háromszor ismételjük – így eltüntethetjük az évelő gyomokat. A papírt a területen hagyva 20 cm szalmával szórjuk meg a felszínét, majd 30 cm istállótrágyás alom kerül rá, aztán újra 10 cm szalmaréteg következik. A kertben – ha nem is télen, de tavasszal – beindul a komposztálódás, s ez a folyamat melegen tartja a talajt, ami kedvez a csírázó növényeknek.

A mulcsot széthúzva beleültethető a burgonya. A kisebb magvaknak komposztból úgynevezett bakhátakat készítünk, s rászórjuk a magokat, majd 3 cm vastag nedves szalmával betakarjuk. Öntözni csak ültetéskor, illetve közvetlenül utána kell. A palántákat elfektetve, a leveleket alul lecsipkedve ültetjük.

S ami igencsak elgondolkodtató: a talajt kitakarás helyett betakarással művelő Gyulai-féle módszer olcsóbb, mint a hagyományos kertészkedés.